Kedden úgy alakult a dolgot, hogy a betanulás azon szakaszába értünk, amikor már nem kellene hogy meglepetésként érjen, hogy beültettek élesben dolgozni. Ettől függetlenül meglepődtem, és több kevesebb bénázással és "tudná tartani pár percet, kérem?"-mel egész jól elvoltam. Ma már számítottam is rá, mondjuk ettől nem lettem kevésbé ideges. Mintha csak a sors játszadozna velem, hogy olyan munkát kell csinálnom, amit a hétköznapokban is igyekszem elkerülni, ez pedig a telefonálás. Utálok telefonálni. Nem is értem, miért nem ezt a címet adtam ennek a posztnak, de már mindegy. Szóval ma csak déltől kellett élesben beülnöm, úgyhogy a délelőttöm bősz jegyzeteléssel telt, mert tegnap azért kijött, hogy mi az, amit még sokáig tart megkeresni :P
De valahogy ma jó volt. Lehet, hogy ma az emberek is kedvesebbek voltak, hisz közelebb van már a péntek és a hétvége, mint kedd délután. Pénteken már csupa jókedv és kacagás lesz a legkellemetlenebb ügyfél is, aki egyébként nem létezik, mert minden ügyfelünk egy angyal :D és ezt komolyan is gondolom. Illetve nem, de igen.
