defiszon

Mivel ma egész nap dolgozni leszek, gondoltam írás helyett berakok egy képet. 

A HIMYM egyik írójának, Carter Bays-nek a twitteren miért Crispin Bonham-Carter, aka Mr Bingley az 1995-ös BésB feldolgozásból a profilképe? XD

Apropó BésB.. ez ilyen nap lett :D Amúgy is épp újraolvasom a könyvet (ami nem számít bele az újévi fogalmam 41-es listájára, mert újraolvasás, és ezzel nem kerülök közelebb a 400-hoz..), a ma hajnali kelés után olyan filmre vágytam délelőtt, ami hosszú és annyiszor láttam már, hogy a hiányzó részeket beletudom álmodni. Szóval a BésB-re esett a választásom. Aztán este a maradék pizza felett nyammogva megtaláltam a tv-ben is :D Mindig örülök neki, ha tv-ben látom, bár csak épp hogy belenéztünk és V-nek megpróbáltam 5 mondatban összefoglalni a sztorit. Nem győztem meg. Az ő baja... :D 
Hogy ez a Colin Firth milyen jó pasi volt.... Hülye Fielding, hogy kiírta a 3. BJ naplóból... gyalázat. 

Ma 4-kor keltem, szóval előre is elnézést kérek a logikátlan és értelmetlen bejegyzésért, ami most következik. 

Először is, micsoda véletlen! Amilyen ritkán utazom vonattal, az is, mert épp állva aludtam a vonatra várva a jászberényi vasútállomáson egy márványtábla alatt, amikor feltűnt, hogy mi van oda írva. Kb így szólt: 
"A Hatvan- Jászberény - Szolnok vasútvonalat 1874. március 10-én adták át" A tábla a 100 éves jubileum emlékére készült, és ma reggel volt pont 140 éves. Kíváncsi vagyok, rajtam kívül valakinek feltűnt-e ez ma az egész városban? :D 

Aztán ma valaki rám köszönt az utcán, és D volt az! Milyen jó már, ha örülnek az embernek? Elhatároztam, hogy ezentúl mindig örülni fogok az ismerősöknek :) Még ha nem is, de úgy fogok tenni! Éljen a "keep smileing my darling!"

Most meg pizzát eszünk és HIMYM nézünk V-vel :) Oh, a piros csizma... XD

Itt a Link

Én erre csak azt mondom: NEM! 

... nem nyertem semmit a korábban említett pályázaton, úgyhogy még sokat kell spórolnom a fényképezőgépre :) 

... hogy megint hanyagolom a blogom :) Dorka vetette a szememre épp az imént egy tömör de sokatmondó üzenetben :D 

Meghallgattattál, drága unokahúgocskám :D 

De nem olyan izgalmas ám az élet még itt fent, a világ közepén sem, ha az ember suliból munkába és vissza jár egész nap, de azért kijut néha még így is valami szépség belőle :)

Volt otthon hétvégén egy kis sportnap, ahol sakk és pingpong volt. Miben én egyikben sem remekelek, és kizártnak tartottam hogy bármelyikben is felfejlesszem magam annyira, hogy esélyem legyen még csak élvezni is (azt pedig tudom akkor is, ha a szabályokkal még félig sem vagyok tisztában, nem hogy rendesen boldoguljak is az eszközökkel), így egy harmadik, sportnak talán kevésbé nevezhető programban kellett részt vennem. Nevezzük ezt a programot jokernek; köze van a kártyához. Szóval a szabályokat már ismertem, de 10 percnél tovább még nem igen tudtam bent maradni egy partiban sem. De én most kitaláltam, hogy megnyerem. Ez volt kb két hete. A versenyig játszottam egy meccset tesómékkal, ahol elsőnek estem ki. Fél óra alatt. Aztán még két órán át osztottam XD 
De 21-ből 5. lettem a hétvégén. Szóval aludtam rá párat, és majdnem bejött :D 

Nah jó, mit csigázzalak itt titeket, elmondom: papucsoztunk. Vessetek meg! 

Őt már láttam, hallottam :D

Ma mégis csak fél napot voltunk betanuláson, és sikerült egy hozzám hasonló filmes-könyves őrülttel összekerülnöm, aki elmesélte, hogy egyébként tök közel van hozzák a Wekerle lakótelep, ahol meglehet ezt nézni: 

Aki nem ismerné fel, az nem magyar. Ennyi. Barátok közt ház :D 
Pedig nem is nézem... XD

És a környéken volt egy ilyen is: 

Egyet beraksz, egyet elviszel :) 

Vagy ismerősök a villamoson. Mert egyébként az :D 
Ma találkoztam a villamoson az egyik volt csoporttársammal. Mekkora ennek az esélye? De most tényleg, épp hogy csak egy pár napja kötözött fel, egy villamosmegállóra lakik tőlem, és reggel ugyanazzal a villamossal utaztunk. Szeretem az ilyen véletleneket :D Épp felértem az aluljáróból, amikor elment a villamosom, de gondoltam nem baj, épp csak annyira voltam késésben, hogy ha nem kell mindenhol 5 percet állnom, pont beérek, és láttam is hogy már itt van a másik villamos is, szóval nem kapkodtam. Felszálltam, kicsit beljebb mentem majd ledőltem a csuklóban. A következő megállónál épp a fülesemmel bajlódtam, amikor megállt valaki tőlem kb 2 méterre, majd mikor felnéztem, elkezdett mosolyogni :D Én meg hirtelen fel sem ismertem XD Szóval mekkora az esélye, hogy ugyanarra a villamosra ugyanarra a kocsira száll fel? 

Aztán hogy még szebb legyen a napom, egy kevésbé spontán találkozóra is mentem :D Zsófival találkoztam, őt leírhatom, már benne van a címkékben. Szóval Zsófival kakaóztam a Frei Caffeeee-ban, ami egy könyvesboltban van! Azt hittem ilyen csak a filmekben létezik, mert mennyire abszurd már vadi új könyvek szomszédságában igencsak foltgyanús cuccokat inni... Úgyhogy oda voltam meg vissza :D Azért is, mert Zsófival találkoztam, és azért is, mert egy könyvesboltban kakaóztam, és azért is, mert kakaót ihattam. 

Oh, és a mai három órámból kettő még izgi is volt, egy pedig majdnem. Szóval ez egy olyan jó nap volt :D 

Még régebben megvettem A Birodalom Visszavág 1981-es kiadását talán 200 ft-ért Egerben, és csak most jutottam oda, hogy elkezdtem olvasni is. Nem is a könyv a lényeg, hanem hogy találtam benne egy kártyát. 

Amikor elmeséltem V-nek, az mondta mostantól új becenevem lesz. Hogy az Ancsára vagy a Bencére gondolt, még nem tudom :D Azért... akárki volt is ez az Ancsa, nagyon szép ajándékot adott Bencének :D 

Egyébként Egerből mindig hiányozni fog az én kedves "olcsókönyves" standom, ami minden kedden és csütörtökön kipakolta értékes portékáit a városban két helyen is. Istenem, de sokszor késtem óráról, mert elnézelődtem a 100-200ft-os könyvek között! ... Nem ritkán úgy megpakolva jöttem el, hogy alig bírtam cipelni egész nap a sok könyvet, pedig később már tudatosan nagyobb táskával és pót szatyorral is felszerelkeztem.. könyvgyűjteményem legszebb kincseit szereztem be így fillérekért :D Steinbeck, Wells, zsebkönyvek egész szivárványát, Graham Greene-ket... sorolhatnám, de magam sem tudom. Sokat mondtam, hogy csak ezért is visszamennék egy hétköznap, hogy ismét válogathassak a könyvek között, de úgy tűnik nem nagyon kell azért mennem. Már első héten megtaláltam a Nyugati aluljáróban az egri könyvpiacom párját, csak itt kissé nehézkesebb a kutatás, mert gyakorlatilag könyvturkálóról van szó, és még nm igen tapasztaltam ki, mikor van árucsere. De van egy öreg néni is a Corvinon, a mozi és a presszó sarkánál, aki jóidőben mindig kint van, és már szinte kívülről fújom az árukészletét, mindig találok valami kis kincset, amit megakarok kaparintani. Így volt ez a minap is, amikor megtaláltam ezt:

Kicsit kopott, poros, néhol szakadt és szamárfüles, de van ennek így valami varázsa. Az illusztrációk gyönyörűek, a mesék pedig elképesztően viccesek, de nem gyerekeknek valók. A ravasz róka mindig asszony, a kakasnál mindig van kasza, a medve mindig lecsap valakit és sokszor bizony kibeleznek, felfalnak, agyonütnek benne egy-két vad jószágot, és nem mindig a jó marad talpon. 

Vasárnap G-vel kimentünk a Margit szigetre. Még sosem voltam, úgyhogy kihasználtuk a szép időt, amíg lehetett. Szép volt, csak hát fel van túrva. Mondjuk ez engem sosem zavart... szóval biztos, hogy sokat leszek még ott, olyan nyugodt és mégis teli van :) Szeretem az ilyet :) arról nem is beszélve hogy zöld :D 
A hídról pedig eszembe jutott, hogy Budapesten vagyok. Előtte ez úgy nem igen tudatosodott bennem, amikor a megszokott kis útvonalaimon villamosozok vagy metrózok. 

Az mennyire ciki, hogy nem tudtuk belőni, hogy a Parlament mikor épült és milyen stílusban? 
Eléggé, ugye? Hát... ez ciki XD

Közben elkezdődött a héten a suli is, nem nagy cucc, valahogy fel sem fogtam hogy miért vagyok most Pesten. Még lelkes vagyok, de igazából mentes vagyok minden izgalomtól és tervektől, inkább csak úgy jól esik, hogy csinálni kell valamit. 

Az előző bejegyzéshez még annyit, hogy három napig olvastam a bejegyzést, amiben kihirdették a top10-es szlogeneket. Először azt fogtam fel, hogy ott vagyok, tegnap azt fogtam fel, hogy mind a 10 top helyezett kap vmi ajándékot, ma meg azt, hogy eredmény csak 3-án lesz. 
Olvasott szöveg értés egyes. Ügyes vagy, Anna XD

Bekerültem egy szlogenpályázat top10-ébe. 
De nem fogok nyerni. 
Nem álszerénységből mondom, hanem mert tényleg nem. 
Tudattalan plágium. 
Feel the future- hogy nem gondoltam, hogy ezt valaki már kitalálta előttem? XD Pedig küldtem még nekik többet is, úgy tűnik az alliteráció mindenkinek bejön...
Azért beleírom az önéletrajzomba :D

Egy kicsit elmaradtam a mindennapos bejegyzésekkel, de semmi probléma, most hosszút írok. De tagoltan, hogy ne adja fel az a kevéske kis olvasótáborom a második bekezdésnél... 

Csütörtökön úgy megetettem G-t, hogy még az esti partizásról is lemondott. Töltött zsömle volt salival és gyümölcsös pudinggal. (A zsömlét kibelezed, azt összekevered tejföllel, csipet sóval, borssal és gombával, visszatöltöd, tojást ütsz rá és be a sütőbe jó 20 percre, míg a tojás meg nem sül. Lehet tojás nélkül is)

Pénteken hazamentem Ádámékkal, és megnéztem D gyűrűjét :D Szép :D De a római képek vetítéséről lemaradtam, mert szombaton délután jöttem vissza retró buliba, de arról később. 
A falusi élet hátránya, hogy nem mehetsz el úgy kocsmába, hogy ne ismerjenek. De ez persze az előnye is, amellett, hogy sokkal olcsóbb a rozéfröccs és "Áh, több rozé ment bele, had legyen" :) 

Pókerezni pedig tudok, csak mégsem. Ezen valahogy javítanom kell szombatig. Miért? Csak! :D 

Szóval retró buli... elvileg '60as évek buli volt, Kádárkorszakot idéző nejlonharisnya és tupírséró. Az utóbbi sikerült, de inkább bluesbrothers voltam mint kartonruhás tanárnéni vagy jampi, de csinosan öltöztek akkor is a nők, nem? Válltömésem volt, az már majdnem az... A Gólyába mentünk, ami kiderült, hogy itt van a szomszédban, szó szerint, úgyhogy nem kellett messzire mennem. Egész jó hely lenne, de a buli 5kor kezdődött előadásokkal meg vetítéssel, és mi a 11-es érkezésünkkel lemaradtunk az élő zenéről és a közösségkovácsolódásról. Egyébként romkocsma enyhe művészetszagú beütéssel. Csípni fogom. 

Hétfőn suli. 

Ma szerda van. Különösebb programom nem lett volna, csak hát az történt, hogy állást kaptam. Diákmunkát, ügyfélszolgálat, telefonos. Úgyhogy felhívtak hogy be kell mennem szerződést írni a diákmunkaközpontba, de mivel még nem derült ki, mikor lesz kezdés, addig még elvagyok. De mivel valami folytán olyan frankón működik most a sors-órám, vagy csak szerencsés hogy gyakorlatilag folyamatosan ráérek, G pont végzett az irodában, mikor mentem, szóval elmentünk kávé-teázni, és végül az Örsön kötöttünk ki G-nél, aki megetetett. Pedig holnap én akartam megetetni őt, de így megelőzött. 
Utólag is, köszönöm a tejbegrízt, nagyon finom volt! :D 

Hazafelé villamossal mentem, és mint kiderült, pont a leszállóm előtt megálltunk egy pöppet, mert mentő állt a megállóban, és én nem tudtam hogy az én megállóm jön, mert persze a hangosbemondó pont nem működött, ahogy a szalagcímek sem pörögtek a fejek felett, szóval fogalmam sem volt hol vagyok. És amíg álltunk, elkezdtem olvasni, így nem figyeltem, hanem vártam hogy mondják hogy "Corvin köz. Átszállhatnak a 3-as metróra" De nem szóltak, és már furcsálltam, hogy milyen sokat olvastam és még mindig nem kell leszállnom, és akkor láttam, hogy "Jéé, ez nem egy híd?" De, az volt. Most sem értem hogy hogyan, de mindegy. Túlmentem, és az Allee-nál jöttem rá, hogy biztos nem vagyok jó helyen, mert ezt biztos észre vettem volna nappal vagy ilyesmi. Le is szálltam, pislogok is körbe hogy most merre, mire rájöttem, hogy végállomáson vagyok, és ha visszaszállok, egyszer elindulunk a jó irányba. Így is lett, úgyhogy elárulhatom, hogy itthon vagyok XD

Múlt héten a... valamilyen Ervines könyvtárban, amikor teáztam, G meg N meg kávéztak, találkoztunk N csoporttársaival, és az egyikük, LIPS Adrián (még a címkékbe is beírom, hogy keresni lehessen, mert ennyire jóembervagyok) meghívott minket a kiállításmegnyitójára, ami ma volt. Szóval Karády-ról csinált egy pár festményt, énekeltek hozzá és dalszövegek egészítették ki az installációt. A kiállítás is jó volt, a festmények is vagányak, de engem a hely fogott meg nagyon. 

NYITOTT MŰHELY, 1123, Bp. Ráth György utca 4. 
Buda király hely!

Teli voltak a falak könyvekkel! Voltak még hanglemezek meg cd-k is, de ki veszi azokat észre, ha minden falat könyvek borítanak... ráadásul ez a kis üzenet... 

"itt minden könyv 150 ft"... örökre beírta magát vele a szívembe! :D

Szóval menjetek el, és ha március 8-ig jártok arra, a belső teremben fussatok végig a képeken is! :)

A hétfői játszóházas történet vége az volt, hogy éjfél után értem haza, amivel nincs is gond, lakótársam még javában véres harcokat folytatott LOL földén, vagy hol, szóval még én sem dőltem ki rögtön. Hanem fél kettő körül már igencsak leragadt a szemem, el is aludtam, minden szép és jó, háromkor azonban benyitott lakótársam, V. 

"Anna" 

Suttogta bele az éjszakába. Felriadtam! Hihetetlenül félelmetes volt XD De V is kivolt teljesen bukva, mert már befejezte a játékot és épp készült a kedd reggel 8as órájára és drámát olvasott, mikor kopogott a szekrény. A furcsa az, hogy többé kevésbé mindig ugyanúgy és ugyanannyit kopogott. Olyan volt, mintha a műanyag vállfával ütögetnéd azt a nagy, üres, szinte kb az is műanyagból álló szekrényt. Szegény V meg kinyitotta, körbejárta, szemmel verte még a kopogás közben is, mire felébresztett engem. Én nem mozdultam az ágyból. Annyira felspanoltuk egymást, hogy V itt aludt velem a kisszobában és kulcsra zártuk az ajtót. Egyszer hallottuk még a kopogást fél4 körül, teljesen kikészültünk tőle, olyan volt, mintha a folyosóról jönne. Egész életünk minden thrillere és horror filmje megelevenedett előttünk, már a napfelkeltéig hátralévő órákat számoltuk és azon gondolkodtunk, ki hol töltse a következő éjszakát. Különböző modokon képzeltük el, hogy hogyan szabadulunk meg az átkos bútordarabtól ("Vatera- fix ár - 1 ft. Fogd és vidd jelige"). Az én racionális véleményem az volt, hogy rohadt meleg van és V apukája biztos jól meghúzta a csavarokat, mint ahogy az én apukám is tenné, és ha egy kicsit is hasonlít az én apukámra, még a biztonság kedvéért belevert vagy 10-15 szöget is oda, ahol volt hely. És mivel olyan kánikulai idő van a távfűtés miatt, tuti hogy tágul az anyag és feszül. De V nem hitt nekem, úgyhogy írt minden ismerősének, SMST!!!, hogy hívják fel. Egyedül R reagált a többszöri zaklatásra, legalább fél órán keresztül tartotta bennünk a lelket. Hol röhögött, hol próbált nyugtatni. Mondjuk az sem segített sokat, hogy néha úgy beleszuszogott a telefonba, mintha maga Dart Vader állna felettünk... De megnézte nekünk, hogy mennyibe kerül a házszentelés (22e), és ezután úgy döntöttünk, ez nem szellem, de a biztonság kedvéért lopunk majd szenteltvizet, mert az annyira nem is ellentmondásos így. "De biztos azért drága a házszentelés, mert drága az import szentelt víz" - Akkor viszünk neki mi vizet, hogy szentelje meg. 

Jól elvoltunk, nah. Valamennyit aludtunk is, de 7kor kelés volt, nekem állásinterjú, V-nek meg... elvileg órája. De nem ment be. Meg is értem ilyen sokkok után :D 

De rákerestünk később a "kopogó szekrény" jelenségre, és valóban a hőtágulással van összefüggésben, szóval mostantól ha megszólal egy bútor a lakásban, annak kuss a neve!

Nah nem kell rögtön orgiára gondolni! Ez tényleg játszóház XD A Blahán voltunk hétfőn társasozni, cirka 200 emberrel együtt. Találkoztunk a "Nem magyar szakos Dórival, aki HR-es", és a "majdnem magyar szakos Sárival, aki könyvtáros", illetve G munkatársaival, akik jogásznak tanulnak! Kísért a múlt... 

A Játszóház kéthetente van, keressétek fb-on! Kutyát is lehet vinni! !!!!!

Szerintem direkt csinálom, hogy a legszarabb időpontokat választom ki az utazásra. Tömegnyomor, töketlenség és agyfasz. Ebben mind részem volt a pénteki heringjáraton. Budapestről Jászberénybe utaztam, 15.45-kor. Sose utazzatok pénteken ezzel a járattal, és akkor én utazhatok vele mert nem lesz senki más. 
Szóval, ilyenkor két járat indul: egy csak Jászberényig, egy pedig Jászszentandrásig. Minkét busz teljesen teli, azt hinnéd, egy tűt nem lehet leejteni, de a Kínai-McDonalds kereszteződésnél a Jászszentandrásra tartó busz lerobbant. Onnan mindenki felszállt a csak Jászberényig tartó járatra, amin én is voltam. Megduplázódott a tömegünk, tizedére csökkent az oxigénszint és a leejthető tűk száma. Nem volt elég, hogy a sofőr úgy fűtött, mintha szaunázásra fizettünk volna be, a tömeg még dobott is ezen. Már épp bealudtam az oxigénhiánytól és a sok faszságtól, amit a felháborodott hétvégi-buszozós majdnem nyugdíjasok nyomattak körülöttem, amikor valakinek sikerült kinyitnia a tetőablakot. Ami tök jó ötlet volt, végre felébredtem, de 10 perc múlva már vacogtam, ami csak azért volt gáz, mert a kabátommal legfeljebb takarózni tudtam, ami nem túl kényelmes, és nem is túl kivitelezhető ha a térded a nyakadban van és még a laptopod is ott terpeszkedik az öledben. 

De legalább arra jó a blog, hogy én nem ott nyavajogtam, hanem itt. Azért jófej vagyok, nem? ...

Ezt részletezni kell? Elég sokatmondó cím lett, nem igaz? 

Szóval eddig egyedüli problémám az panelléttel, hogy távfűtés van. Amiről azt hinné az ember hogy egy tök jó dolog, mert nem kell bajlódni a fűtéssel, megy aztán jólvan. Csak hogy rohadt meleg! De komolyan! Értem én miért kell olyan izzasztó hő télen a mamáknak és a bébiknek, de nekem nem kell. Én nem pólóban mászkálok otthon télvíz idején, hanem pulcsiban meg mackóban, és amikor télen is izzadok a paplan alatt este, gondok vannak. Szóval a távfűtés egy pöppet átkos. 

Ennyi. 

Nos, ez a bejegyzés arról szól, hogyan találkoztunk egy rozéfröccs után a Blahán eltévedt Charles-Sándorral, és lányával (akinek nem emlékszem a nevére) Hollandiából. A szállodájukat keresték, persze pont az ellenkező irányban. Nagy nehezen betájoltuk magunk a térképen és elkísértük őket a szállodába, aztán megittunk mégegy rozéfröccsöt. 

Tudtátok, hogy Hollandia annyira nyitott gondolkodású, hogy 16 éves kortól legálisan lehet piálni, és a szülők elküldik nyaralni a "sweet 16"-eket Spanyolországba, ahol van egy partszakasz, ahová hagyományosan járnak a holland fiatalok, és legalább két hétig szülői felügyelet nélkül tart a party rockin'? Mielőtt ezen elhűlhettünk volna, hogy wow, 16 évesen ez milyen király lett volna, de így, 24 évesen nézve ez milyen furcsa már, hisz  16 évesek még kis taknyosok (bocsi..), már mondták is újdonsült északi barátaink, hogy mostanában azonban bekeményített náluk a kormány, és nem igazán értenek vele egyet, mert 18 évre emeleték a korhatárt. 
Annyiban azért érdekes ez a dolog, mert a holland fiatalok igen korán önállósodnak, sokkal életképesebbek mint a legtöbb magyar huszonéves, köztük én is. Arról nem is beszélve, hogy amikor meséltük, nevezzük Nanának, mert volt N-betű a nevében, hogy mindketten mesterképzésre járunk, és az még két év, és már túl vagyunk három év alapképzésen, Ő kicsit szerényen említette, hogy ő nem tanult tovább, hanem fodrászatot tanult (ami az én véleményem szerint szintén tovább tanulásnak minősül, még ha nem diplomát nem is kapnak a végén), és azt is otthagyta egy évvel a vége előtt, de azóta is dolgozik, van egy három éves kisfia és sokat utazik az apukájával is. Huszonöt éves és jobban beszélt angolul mint mi ketten együtt. És az apukája is. Az az apukája, aki nyolc Coldplay koncerten volt, világutazó és cola-t ivott. 

Most valljátok be, kinek az apukája lenne erre képes? Nah nem mintha én nem lennék büszke apukán tájékozódási képességére például Nógrád megyében úgy, hogy közben itthon ül és híradót néz, és mobilon lövi be az útvonalat akárkinek. De hogy ő külföldön barangoljon gyalogszerrel, idegenvezető és tolmács nélkül, elképzelhetetlen. 

Egy kedves történet volt még, amit "Nevezzük Nanának" elmesélt nekünk, mégpedig fia névadásának története. Őt tudnillik Noelnek hívnak. Eredetileg Joelnek szerette volna keresztelni, azonban párjának, Leonnak nem tetszett a "Dzsééé" hang hangzása a Joel elején, így azt gondolta Nana, hogy lecseréli az első betűt. Így talált rá a Noel-re, amit ha visszafelé olvasunk, megkapjuk az apuka keresztnevét, a Leon-t. És így találták meg a tökéletes nevet. És ez a történet szerintem nagyon aranyos :D 

Metropolita lettem. Körülbelül négy napja lakok itt a tizedik emeleti Cica-lakban. Vagy Király - kecó, még nem lejátszott menet. Szóval nagyvárosi zsivány, huligán, stb. lettem, és pesti életem eddigi legnagyobb élménye a BKK bérlet kézhezvétele volt. Hihetetlen csoda, hogy diákként micsoda örömöt tud okozni, hogy az eddig sok ezer ft-ért megvette vonaljegyekkel egy-két megállót utazhattam csak, és most tessék, egész nap utazhatok 30 napon át potom 3500 pénzért. Drága életünk kicsiny örömforrásai. 

A BKK-val amúgy is még csak ismerkedünk, de tegnap este nagyon feldobott, hogy amióta itt vagyok, először köszönt vissza egy ellenőr a metró mozgólépcsőjének tetején. Egész nap bőszen köszöngetek minden karpántos, morcos képű kallernek, és végre valaki visszaköszönt! Van még remény az emberiségben :D 
Ha már metró... olvastam valamelyik csudajó városi blogban, hogy milyen király, hogy kezd kulturálódni a pösti magyar, mert a mozgólépcsőn jobbra áll, hogy aki siet, elmehessen mellette (én még sosem siettem annyira, hogy megmozduljak a mozgólépcsőn. Nah nem lustaságból, hanem mert kiver a víz a mozgólépcsőn), és örömmel konstatáltam (hogy tudom használni ezt a kifejezést, és) hogy a nagy többség valóban jobbra áll (kivéve a nagyon picsákat, akik még egy percre sem állnának félre a barinőjük mellől, nehogy 10 mp-ig ne tudjanak csacsogni) és tegnap három ember is elsétált mellettem! :D Hogy is volt előbb? ... Rohanó éltünk kicsiny örömforrásai. 

Amit pedig még a BKK-ról megtanultam, hogy gyakorlatilag az aluljáró egy útvesztő, a McDonalds-ok a legmegbízhatóbb támpontok, a 4-es-6-os a kombínó (azt hittem a kombínó a régi villamos neve, de tévedtem. Nagyon vidéki vagyok), ha legalább kétféle járművel utazol, előbb utóbb visszaérsz a kiindulópontra. Illetve hogy mindig szembe jön veled valaki, akit ismersz! És hogy a Szabó Ervin könyvtár nem ugyanaz, mint a Lázár Ervin könyvtár, de legalább a tea olcsó :) Persze ennek nem sok köze van a BKK-hoz, csak annyi, hogy a könyvtár a Kálvinon van, és már tudom, illetve sejtem, hogy tudok eljutni oda, mert ott van egy tök jó kínai étterem ("Menü már 600 ft-tól"). 

A városról egyenlőre ennyit. Megnéztük a Bálnát, ami gyönyörű, nem tudom miért bántják, az viszont elbizonytalanított, hogy nem tudtam rájönni, ez must kul.tér, rendezvényközpont, múzeum vagy pláza. Ezek a kombinációk zavarba ejtőek! Ráadásul több volt a biztonsági őr, mint a civil, így abban sem voltam biztos, hogy nyitva van-e, vagy épp bombariadó van. Mindenesetre az eső elől véd. 

Nos, két év kellett ahhoz, hogy ismét blogolni kezdjek. Menő ez még? XD 

Nos, miután legalább egy órát töltöttem azzal, hogy kitaláljak egy hú-de-nagyon-vagány, sejtelmes, de mégis sokatmondó, vicces, de mégis okos blognevet, rá kellett jönnöm, hogy kurvára nem jut eszembe semmi. Úgyhogy visszatértem elhanyagolt drágaszágomhoz, az én réges-régi blogomhoz, mely legrosszabb rémálmaimban kísértett, mint egy elfeledett kötelesség, amiről úgy feledkeztem meg, hogy az inger és az akarat végig ott motoszkált valahol a bal szemem mögött és bizsergette a gépelő ujjaim, valahogy mégis inkább egy olyanfajta lustaság hatalmasodott el rajtam, amiért nem tehetek szemrehányást. 

Most nem fogom elmesélni, mi is történt velem az elmúlt két évben, nem is indokolom meg, miért nem, csak elmesélem, most miért akarok blogot írni. Ami egyébként egy tök fura ok, és ha azt vesszük, már legalább féléve folyamatosan blogolnom kellene... mindegy. Szóval azért blogolok, mert írni jó. És mert rohadt sok időm van. De tényleg, rohadt sok. Ami nem túl jó, lévén hogy állást keresek. Nah, nem kell megijedni, ez a blog nem az álláskeresésről fog szólni. Bááááár... sokszor olvasom, hogy a jó álláskereső blogot vezet. Mondjuk ezt lehet csak a komosakra értik, de kitudja, annyi helyre beadtam már a jelentkezésemet, lehet hogy nem is vagyok jó író. 

De ki nem szarja le. 
Írni jó. 

Nem tudom miért hagytam parlagon heverni a blogot. Azt hittem szeretek írni... valami elterelhette a figyelmemet, és mostanában megint kezdi, úgyhogy kényszerítem magam valami olyasfélére, amitől régen jobban éreztem magam, s az ez volt. Az írás. Talán visszatalálok önmagamhoz, nem tudom, azt sem tudom hol voltam, vagyok, de ez talán egy módja.

Miről írtam ennek előtte? Könyvekről, filmekről? Visszaolvasva, annyit legalább elmondhatok, hogy az utóbbi évben olvasott könyvek száma meglehetősen megugrott, büszke is vagyok, 38, összesen meg 308. De már február vége van, és eddig csak egy borzasztó Dexter dicsfénybent sikerült visszatennem a polcra, szóval... ha idén nem töröm el semmim, nem hiszem h megközelítem ezt a számot :) Pedig Doctorow a szívemhez nőtt :P