HP-t néztünk szombaton. Az egyetlen hiba, amira emlékszem (azt leszámítva, hogy az Odút a filmkészítők lerombolták, és ezért új Odút hútzak fel) az Ron fejszámolási képsségeinek hihetetlenül gyenge megnyilvánulása, amikor a nyilvánvalóan hét, azaz HÉT horcruxból hármat elpusztítva szerinte már csak három van hátra. Hiába volt vicces megjgyzés, akkor is helytelen.
De legyen ennyi elég is a hibákról, többnyire azt hiszem maradék nélkül fel is soroltam őket egyszeri látás után. A baj az egésszel az volt, hogy nem volt.
Én lepődtem meg a legjobban, hogy tetszett! Nem úgy mentem, mint tavaj, hogy mintegy mi lesz, hanem még annál is érdektelenebbül. De annyira lekötött a film, hogy isten bizony, még inni is elfelejtettem!!! Pedig ez nem jellemző rám, egyáltalán! :D 
Olyan nehezen jönnek a szava... Persze ha nem tetszett volna, itt puffognék megint, mint tavaj nyáron, de most valami jót akarok írni, erre mintha lekapcsolták volna a villanyt...

Yates mintha csak kóstolgatta volna eddig a közönséget, hogy meddig távolodhat a könyvtől, meddig facsarhatja az olvasók idegeit és áldozhat a profit oltárán, amit persze most sem hagyott figyelmen kívül, de épp ezért, a profitvadászatnak hála, most kaptunk egy olyan filmet, amit már az előző, 35mm-nél szélesebb gerincű könyvek is megérdemeltek volna. És amit mi is megérdemeltünk volna már réges rég, mi, akik nem a film miatt szerejük a könyvet, hanem a könyv miatt a filmet! ÉS tudjátok mit? A hetedik részt olvasva úgy éreztem, Rowling is csak húzza. Húzza a búcsúzást. Miattunk, vagy maga miatt, nem tudom, nem érthetem meg soha, mi van az ő fejében, de csalódott voltam. Minden fejezetben láttam a közelgő véget, minden oldalt mohón faltam, haladtam sorról sorra, mintha én is velük menekülnék, harcolnék, sírnék... Őrült vágta egy oldal per perc sebességgel. Pedig nem volt benne semmi kapkodás, sietség, ahogy a filmben sem.
Ahol kellett, ott rohantunk, ahol kellett, lassan tengettük nagy tehetetlenségünkben az időt. Mindezt csodálatos tájakon és hétköznapi-és azon túlmutató- bajainkkal. Átéreztem Ron aggodalmát, úgy hallgattam a neveket mintha nem tudnám, hogy nem lesz közte olyan, akit ismerhetnek; Hermione döntéseinek súlyát, azt a mély aggodalmat és belenyugvást, amit akkor érezhetett, amikor egy kistáskába pakolta életét és örökre eltűnt a munglik világából; Harry tehetetlen dühét, amit vissza kellett folytania, hogy tisztán lásson, a bűntudatot, hogy annyit várnak tőle, de ő akkor sem lehet több annál, ami, és hogy mindenki benne bízik, de neki halvány fogalma sincs, merre kéne egyáltalán indulnia; Voldemort dühét és vágyát, a hatalamat; Malfoy-ék félelmét és behódolását, csalódását és küszködését; Bellatrix örült rajongását... mindent egyszerre! 
Ezek csak az érzelmi hatásai a filmnek. Nem volt benne kimondottan olyan rész, amikor megérdemelte volna a film, de többször is elkönnyeztem magam. Az elején, amikor Hermione kimondta a film első varázslatát és a végén, amikor Harry karjai közt elbúcsúztunk Dobby-tól.

Film-néző szemszögből nézve azt kell hogy mondjam, minimum 16-os karikát érdemel. Ez már nem gyerek film. Akit megkínoznak, az kegyetlenül szenved, akit megölnek, az meghal. Az egész filmben egy élénk színt sem látni, arra a pár boldog pillanatra is rávetül a halál és a félelem, a magány árnyéka. Táncolhatunk mosolyogva, mégis belülről a sírás ráz.
A színészek színészek. Mostmár nem csak egy cím, amit arra mondunk, aki filmben szerepel, hanem ez a szakmájuk a szakma minden tiszteletével együtt. Nem tökéletesek, nem hibátlanok, de színészek. Még Radcliffe volt talán a leghiteltelenebb, de ki tudja, lehet nála ezt jelenti Harry Potternek lenni...
Ha egyszer kijön ez a film 3D-ben, első szeretnék lenni a sorban, aki átveszi a jegyét... Nem voltak egyértelműek, mely jeleneteket szánták 3D-re, de azért akadt egy kettő, aminél összesúgtunk, hogy "Képzeld el 3D-ben" és kirázott a hideg...
A filmet jó helyen hagyták abba, erre lehetett számítani. Azért élt bennem egy halvány remény, hogy mi lenne ha.. de tudtam, hogy nem fér bele.
Mindent összevetve talán az eddigi legjobb HP film, nem csak a könyv szempontjából, és nem csak azért, mert nyilván ha most jelenne meg az első mozi, nem lennék oda-meg-vissza tőle, de azért is, mert megcsinálták. Odatették maguk és ha a következő is tartja a színvonalat, akkor azt mondom, felértékelik még a "szánalmas, gyenge próbálkozás" hatodik részt is. És itt legyen vége.
Tisztességgel lázárni egy film-korszakot a világtörténelem leggiccsesebb epiógusával! Én csak erre vágyom!