defiszon

Nem voltak benne azok a szokásos elemek, amikből építkeznek egy-egy részben, nem volt kimondottan izgalmas, mégis, valahogy olyan kellemes volt. Volt benne egy hullám, amin végigszörföztünk, nem vad hollám volt, inkább csak olyan lágy. Vagy mint amikor kifekszünk a napra a hintaágyban és a levegő is pont jó, nincs túl meleg és a szél, ami néha meglöki az ágyat sem hideg. Olyan, pont ideális.
Azon kívül, hogy öt történetet kapunk, ott van még a kamerák mögött maga Hugh Laurie is, ő egy külön történet lenne. Róla csak annyit, hogy szép első rendezés volt.
House és a beteg: Arányos volt az epizód a szereplők között, ez amolyan hatodik évados újítás? Nem mintha évadokkal ezelőtt ne kaptuk volna meg a saját kis adagjainkat a többiekből is, de mostanra valahogy kezd kiegyenlítődni. Szóval, nem sok House volt ebben a részben, és mégis elég volt. Szokatlanul nyugodt volt. És azalatt azt értem, hogy nem nagyon voltak meg a megszokott szemétkedései, csak árnyaltan. De ilyen is kell, és még kapunk eleget a bunkó sármjából, úgyhogy látnunk kellett erről az oldaláról is. Amit viszont Lydiáról mondott, az kicsit meglepett. Úgy értem, sejtettem valahol, hogy többet jelentett, mint amit a későbbiekben nem-említettek, de tényleg furcsa volt, hogy ennyi idő után még mindig ilyen hatással van rá. A másik oldala ennek a beszélgetésnek pedig, hogy House nem vállalta el az esetet, és ezért későn diagnosztizálták a férfit és most a halálán van... Azt akaták érzékeltetni, hogy House mindenható és hogy most ő a hibás? Mert szerintem nem, és nem kellett volna Housenak sem, hogy bűntudata legyen, s mint tudjuk, egyébként sem jellemző rá az ilyen érzelemmegnyilvánulás, nem hogy még sajnálja is. De igen, ez is csak azt erősíti meg, hogy Housenak igenis dobog valami a mellkasában.
Wilson és 13: Nah őket nem gyakran eresztik össze, furcsa is volt hogy így alakult, de hát nem volt rossz. A másik két jómadár mellett ők vitték a pálmát. De azért ide is bekevert a dráma oldal, ami nélkül ugye nem House a House. Minden jelenet mögött ott van a mögöttes tartalom. Itt is megtudtuk, hogy 13 nem mondta el az apjának sem azt, hogy biszexuális, sem azt, hogy Huntingtonja van. Érdekes. Úgy értem, ilyennek ismertük meg, anélkül a kis lökés nélkül még a tesztet sem csinálja meg annó, vagy a gyógyszertesztelésben sem vesz részt. Most Wilson lökött rajta. Vagy mondjuk inkább lögdösték egymást, mert azért 13 is megmondta neki. Annyira nincsenek jóban, hogy A, ne baszogassa és B, céllal baszogassa. Ő most csak megmondta mit lát, és igaza volt. Ennyi.
Taub és Foreman: Nah itt a másik két jómadár. Ezek ketten... haj! Harcosok klubját csináltak a raktárban. Nem semmi két pacák, mit ne mondjak. Ha jól értelmeztem, Taub kicsit alulteljesít az álmaihoz képest, és ahelyett, hogy ő lenne House, nála fiatalabb orvosok dirigálnak neki. Öreg, nem gáz, csak tudd megbecsülni a másik tudását is! Foreman pedig settenkedik. Néha muszáj az embernek megtennie dolgokat, amiket nem lenne muszáj. Aztán persze viselnie kell a következményeit. Rendes volt tőle hogy végül viselni óhajtotta, de nem hiszem, hogy ne sejtette volna, hogy Taub úgyis megtörik. Foremanból ezt a szándékosságot simán kinézem! Az pedig hogy bevikodinoztak... áh, mint két gyerek ha az alső polcra teszik a kekszesdobozt.
Cameron és Chase: Lezárva. Lezárva? Nem nyitottak ezzel valami felé? Mármint, a papírokat aláírták, nem ezelőtt kellett volna a szex? Jó, persze van békülő szex meg búcsú szex. Az utolsó mondatuk, ha jól értettem, "Mennem kéne", úgyhogy ebből a búcsú szexre tippelek...
Cuddy meg a bébi: Oké, korrekt volt. Azért lehívhattak volna egy agyturkászt a kissráchoz... Nem tudok mit Cuddyról mondani, elhittem. Jó volt. Sőt, itt volt ugye a nagy akció is. Az elején a hideg határozttság, a végén pedig a boldog megkönnyebbülés.
Taps.