A falunapom, ill faluhétvégém szombat hajnalban kezdődött egy véget nem érő péntek estével, szóval hulla fáradtan, de épp ebből adódóan, egész felpörögve vágtunk bele a Halászléfőző versenybe. Lecsaptunk a legjobb helyre, pedig nem is az elsők között érkeztünk, és befészkeltük magunk az árnyékba! Nem volt valami kellemes idő, de legalább nem esett. Anival és anyukájával, Marikával mentem ki telekre, otthon felszedtük két fős szülői kiegészítésünk, és megrohamoztuk a sártengeren át Pusztamizsét! :D Felállítóttuk az bográcsot, nagy sokára bele is vártunk a sűrűjébe. Mielőtt még megérkeztek volna a halak is, felmértem a konkurenciát. Velünk együtt hat induló csapat volt, balra tőlünk elég amatőröknek tűntek, jobbra tőlünk kevésbé... volt, ahol nagyszülői tapasztalattal kellett szembenéznünk, volt, hol horgászokkal vagy igazi szakácsokkal. Én töretlenül hajtottam, hogy nyerni fogunk és osztogattam a zsűrinek anya szezámmagos sütijét :D Nah igen, azzal megalapoztam a sorsunk :P
A halászlevünk titka a titkos összetevő. Ezt nem árulom el senkinek és soha, főleg mivel nagyon én sem tom, hogy mi, csak hogy kell bele. És hogy mi a "kisebb" halakat választottuk, mert mindenki rögtön lecsapott a nagy halakra, de azok zsírosak, a miénken meg egy csepp zsír sem volt, és olyan sűrű lett, hogy másnapra meg is kocsonyásodott és mindenki még a verseny közben is hozzánk járt megcsodálni a bográcsunkban fortyogó ínycsiklandozó halászlevet.
Nem szeretem a halálszlevet egyébként... XD
Mi voltunk kész legelőször, a zsűri be is rendelte időre az ebédet, de persze nem volt még kész a többi csapat és a totót is értékelni kellett. Én már kész ideg voltam, nem aludtam 30 órája, nem volt tálalásunk, csak egy műanyag tál, és még ki is fog hűlni a kaja, mire zsűrizésre kerül a sor. Kész voltam idegileg. De tényleg! Fel is adtam. Csak azt reméltem, megalább megszorongatjuk baltás szakács barátainkat jobb oldalon, akik még valami gombócfélét is kerítettek a halászlevükbe.
Sebaj. A lényeg, hogy ... kitaláljátok-e vajon? :D Megnyertük. Természetesen a CSALI csapat hozta haza a vándorkupát, úgyhogy jövőre megint megyünk. Bár nyilván akkor nem halászlevet kell főzni, de mivel a Pusztamizsei Horgászegyesület hirdette meg a főzőversenyt, nyilván valamilyen halételt kell majd produkálni, az meg nem lehet nehéz anyáinknak, főleg, ha apánik is ott lesznek halatpucolni... XD
Szombat délelőtt minden kupát mi zsebeltünk be, utálhatott a falu rendesen XD Tesóm elhozta a kategóriájában a horgászverseny első helyezéséért járó kupát, míg tatám egy árva halat sem fogott, és bátyám nyerte el a "Legnagyobb hal" versenyt is. Mi meg hazahoztuk Aniékkal a főzőverseny serlegét.
:D
