Azt gondolná az ember, hogy így a vizsgaiőpszak kevésbé szívósabb elején még nem kell attól tartani, hogy nem jut idő blogolásra, de hát az alvás sok időt felemészt, nah... :)
Igyekszem nagyon tömör de mégis sokatmondó lenni.

Hangulat: Karácson-os. Nem kimondottan karácsonyi, de már majdnem. Megvolt, jó volt, nem értem. Szeretem, de nem értem.
Álllapot: Szobahőmérsékleten szilárd, minusz tíz alatt már cseppfolyós és vacogós.
Film: Joan of Arcadia, mindkét évad letudva, imádva, dühöngve. Emellett azt hiszem csak a Temple Gardin hagyott bennem egy kicsit mélyebb barázdát az átlaghoz képest.
Könyv: Ritka pillanatok egyike, kárörvendők összedörzsölhetik a kezük, de kifogott rajtam egy Jane Austen. Ráadásul egy olyan, amit szeretek is... de már napok (ha nem hetek) óta kínozzuk egymást Emmával... tudtam, hogy ha valaki olyan mond rossz kritikát a kedvenceimről, aki befolyásolt az olvasási szokásaim kialakulásának kezdeti szakaszaiban, akkor elveszi a varázsát! Most is ez történik szerintem... anya lehúzta az Emmát én meg most kínlódok vele! Gyakorlatilag 3 napja nem haladok csak tizen oldalakat és még a felénél sem járok... De persze beszereztem Gaiman új könyvét is (Anyát a közelébe sem engedem), ami már nem új ,mert szertintem minimum második kiadás, a kilencvenes évek óta lehet az első, de a csúcs az volt, amikor a könyvesboltban nem tudták ki az a Nick Hornby... nevetséges és kétségbeejtő.
Zene: Sixx A.M.
Érdekesség: Itt van mellettem egy üveg kóla és még csak meg sem kísértett, hogy bontsam fel... Oh, és itthon szilveszterezek :) Nem hívtak sehová, ha hívtak volna is megfontoltam volna, hogy engedjek-e a fogyasztói társadalom nyomasztó kényszerének, a beidegződött nézeteknek, hogy "otthon maradni egyenlő a halállal" (persze hosszú távon), és inkább maradjon itthon, a meleg szobában kényelmesen, csendben, tömegnyomortól és mellőzöttségtől nem szenvedve. Ennyi.