Ismét elkapott a BésB láz, azt hiszem ez évente egyszer elkerülhetetlen... Amióta először olvastam Austen BésB-jét, körülbelül 8 éve, nem telik el úgy év, hogy elő ne venném. Nem igen van más ilyen olvasmányom, amit ilyen sokszor és rendszeresen, szinte időzítve előveszek és elolvasom ismét, és még mindig tud izgalmat okozni. Nah nem mintha olyan hú de izgalmas lenne, de azért mindig mosolygok a viccesebb jellemzéseken, elszomorodom, ha valakit megbántanak, és midig akkor mosolygok a legszélesebben, ha meglátom leírva, hogy "Fitzwilliam Darcy". Annyira borzasztó az a név, hogy "Fitzwilliam", hogy szinte még a Darcy-ság sármjából is levon(na!), ha nem lenne Colin Firth a szótári példája. A lényeg, hogy a napokban BésB-t olvasok, ami azért nagy váltás a Birodalom visszavág után, nem csak történetben, de méretben is. Itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy a SW 180 oldal volt, a BésB meg 350, mert oldalszám még nem rettentett el (betűméret már igen, de az más tészta:P ) , de praktikusságát tekintve az már kissé kényes dolog, hogy keménykötéses, nehéz, és a hüvelykujjam letörik 4 oldal után... Szóval azért elő-előveszem villamoson, metrón, de ezt nem tudom úgy hajtani, hogy kényelmes egykezes legyen, sem úgy emelgetni, rakosgatni, hogy a könyvtartó kezemmel kapaszkodni is tudjak, így esett, hogy ma fejbe vertem a könyvvel valakit a Pillangó utcánál. Illetve, hogy védjem magam, épp a korlátot ölelve olvastam amikor valaki nekiment a könyvemnek. De nem volt gáz, nem gyűrődött meg meg semmi ilyesmi :)
Van egyébként szerintem egy igen morbid rigolyám, főleg ha metróval utazom. Ha jön a metró, mindig hátralépek legalább két lépést, mert félek, hogy beesek (?), leszálláskor pedig attól félek, hogy nem lesz ott a peron. Ma attól féltem, hpgy a peron és a metrószerelvény közé beejtem a könyvemet. Szinte még könnyeztem is a gondolatára, hogy egy könyv miatt biztos nem állítják le a forgalmat, nem fog tőle kisiklani a szerelvény. Legfeljebb átmegyrajta aztán kipucolják a sínt... Én pedig lelki szemeim előtt láttam meggyötört könyvemet, amint piszkosan, tépetten és törötten adják vissza kezembe, én pedig nem dobom ki, hanem becsomagolom, elteszem, és itthon szépen újjáélesztem. Pedig nem is egy szép kiadás, bár valahogy olyan megkímélt... még mindig hófehérek a lapok, csak két aláhúzás van benne (Fitzwilliam Darcy...XD ), a gerinc nem törött, nem szamárfüles, úgy nyílik, mint egy új könyv, az illata is megvan még, a borító is tiszta, bár elég giccses, de pont ezért nem a legszebb kiadás. Ennyi olvasás után csoda hogy egyben van! :D Mintha maga a könyv is érezné, hogy fontos nekem, ezért vigyáz magára, és nem használódik el, hogy ne kelljen hiányolnom.
Azért ez kedves tőle.
