Arra gondoltam, mivel mindig nehezemre esik a címadás, mostantól apró kis tényekkel aposztrofálom a bejegyzéseket. Lehet hogy lesz köze némelyiknek a bejegyzéshez, de szerintem többnyire nem.
De most például van köze. Voltunk még hétfőn G-vel a (majdnem Dobó teret írtam...) Kossuth téren, megnéztük már mire volt az a nagy felhajtás, aztán rájöttünk, hogy milyen fasza hely is Bp. És hogy mennyire buták vagyunk, hogy semmit sem tudunk. Ott álltunk pl Nagy Imre hidas szobra előtt, és azt találgattuk, hogy ez most Móricz vagy Jókai. Arról nem is beszélve, hogy ezt eljátszottuk a Duna parton József Attila szobrával is, akinek ajánlom, hogy József Attila legyen, most hogy már leírtam. Messziről tiszta Petőfi volt... Hát nah, a legtöbb régi költőnknek suttyó kinézete van...
Szóval a Kossuth tér szép, az olimpiai karikák nagyok, a Rákóczi szobor pedig teli van latin szöveggel, amit úgy fordítgattunk, mint akik minimum professzorai eme holt nyelvnek, de nyilván semmi köze nem volt a valósághoz annak, amit érteni véltünk a feliratokból.
Megnéztük a cipőket is, amikről legalább tudjuk, miért vannak ott. Ez mondjuk sokat nem javít a dolgot, szörnyű az ember múltja.
Láttunk őrségváltást is, nem volt nagy cucc, amikor nem nézett a tömeg annyira, még lépéshiba is volt benne. Azt viszont sosem felejtem el, hogy a parlament neogót.
