Ma kiolvastam Szpilman A zongorista című könyvét. Van olyan megrázó, mint a film. Ahogy olvastam, fokozatosan beugrottak a régen látott film megdöbbentő jelenetei, láttam az egyedül sétáló Szpilmant a lerombolt gettóban, láttam ahogy hatan osztoznak egy tejkaramellán, láttam, ahogy a német katona lekvárt és kenyeret ad a padláson kupogró zonroistának...Megrázó és mégis letehetetlen. Pont annyit mond el a másdik vh-ról, mint amennyit tudni akarunk, nem mond felesleges dolgokat, nem elmélkedik és mégsem száraz, tárgyilagos. Fantasztikus stílussal tör a lényegre.
Olyan délelőtt fél tíz körül peig meghozta a futár Neil Gaiman Coraline című regényét, amelyet tesómtól kapok majd vasárnap névnapomra, de addig is leteszteltem, és kb egy órával ezelőtt ki is olvastam. Ez is letehetetlen volt, és ehhez is egész jól passzol a belőle készült film. Ez is tömör, mint a Csillagpor volt, és kezdem feltételezni, hogy ez minden Gaiman regényre igaz lesz:P
A nap termése
2009.07.21. 21:00
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://defiszon.blog.hu/api/trackback/id/tr171259630
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.