defiszon

... jó buli volt! Megérkeztünk, fél 6 lehetett, lecsaptunk a D3-ra rögtön, vittem nekik sütit, és elfilozofáltunk a szezámmag eredetét illetően (anyumék szerint olyan, mint a búza: kalászos), majd miután lassan lezajlott a kareoki "est" (amit keresztapum a negyedik fellépő bandának vélt), elkezdte a road-olást a D3. Közben befutott ugye az S-modell is, meg a Jelek már ott volt addig is. Szóval, Dóri, Ádám, Krisztóf és Levente alkotják a D3-at, ami köznapi nevén a Dzsex On Tri, és hu de odabasz. Állati jó volt, csak rövid volt sajnos a műsoridejük. DE mindenki imádta őket, és olyan büszke voltam rájuk, hogy nagyon! Igazat megvallva, ha rangsorolnom kellene azt est 3 fellépő bandáját, akkor azt majd később. 
Őket a hazai közönség általá jól ismert Jelek zenekar követte, akiknek állandóan frissülő repertoárja kissé megbolygatta szegény lelkem, ki annyira örült, hogy az év elején felszedte azt a pár szövegfoszlányt, amit megértett a Lesz Vigasz-i koncerteken. A lényeg, hogy jó buli volt ez is, bár nem úgy szólt, ahogy szólhatott volna, és így a rangon... később.
Harmadiknak jött végül az S-modell, miről sokat és sokfélét hallottam eddig, de semmi konkrétat. Tehát, fogalmunk sem volt, mire számítsunk, bár a szervező, Marcsi néni elejtett egy-két szavából blues-ra következtettünk. Még mikor felpattantak a színpadra, úgy kérdezem Dokáékat, ez most milyen modell is lesz? Az első dal közben odaálltunk a színpad mellé, ez ilyen kis ötmegben, ahol mindenki ül és az átlag életkor közeledik a 40 felé, és ezt is csak az az egy-két három, négyéves lurkó húzza le, és ráadásul a felnőttek 50%-a minimum rokon közelről vagy távolról, tehát ilyen "tömegben" ez nagy dolognak számít. (Meséltem már a falusi életről, igaz? Ez is velejár, lépten nyomon közös rokonra bukkanunk.) A lényeg az egészben, hogy én még ilyen koncertélményt sosem éltem át. Nincs rá szó, tényleg. Mondanám, hogy nézzetek meg videót a yt-n, mert épp akad egy-kettő, de nem. Nem adja vissza. Kevés. Gyenge. Ehhez ott kell lenni élőben, ott kell állni, ülni, érezni kell az egészet. Ez a banda előhozta azt a rengeteg gitárt, csak bámultam, mikor Gyuri bá', aki az egyik itteni tanyában lakik, és mint kiderült, a KimNowak-nak volt/van dalszerzője, előkapott egy szebb napokat is látott fendert, ami tökéletesen passzolt a házi rasztájához, és mint balkezes vette fel a jobbkezes gitárt. Oh, Hendrix jut nektek is eszetekbe, mi? Hát, néha, mikor elfelejetettem levegőt venni egy-egy gitárszól közben, nekem is ő ugrott be. Az énekenő hangja pedig... a koncert végén énekelt nekünk egy népdalt, mindenki csendben ült, és figyelt, pedig vége volt a koncertnek. A hideg is kirázott, olyan gyönyörűen énekelt. És mikor a második dalt semmi zenei kísáret nélkül úgy adta elő, ami nem utolsó sorban Janis Joplin volt, a Mercedez Benz, hogy úgy éreztem, úgy hallom a dalt, mint mikor Janis csak úgy mellesleg tényleg felénekelte kíséret nélkül.
Szóval, említettem valami rangsort, mi? D3 és S- modell egál az élen, volt miben az egyik, és volt, amiben meg a másik tetszett jobban, de a Jelek leszorult a második helyre. :)
Én azért alaposan jól éreztem magam. Fáradtan és éhesen vánszorogtunk haza a csajokkal, és most jó. Talán végre tudok majd aludni:):)
 Aludtam. Pihent vagyok. Ez olyan mkoncert utáni pihent-kipihent állpot, mikor mág olyan, mintha épp utánna lennél, pedig már álmodtál is róla.
Jah, és azt kihagytam, hogy Dorka megharapott. Igazán még nem sok koncerten volt a lelkem, úgyhogy mikor Dóriéket visszatapsoltunk, vagy amikor Lev ledobta a közönségnek a törött dobverőt, nem emlékszem, annyira bepörgött, hogy megharapott! Tényleg.
Nah jó, annyira nem látszik, de ott volt a foglenyomata meg szépen bekékült körülötte a kezem. És puklis lett :(
Ma nem ilyen gáz már, de még érzem. :P
Unokahúgok....