Régóta várt új Tankcsapda lemezt most darabokra szedem darabonként! Nem leszek kíméletes, ide-vagy-oda Tankcsapda rajongói múltamat tekintve….
1. Csapda vagyunk
A Tankcsapda lemezeknél (bár a koncerteknél nem) szokatlan intróval, ill. valami olyasmivel nyitnak, ami már elcsapja a hangulatot rossz irányba. De! Itt, és a lemezen még több helyen is, érzem az alázatot a rajongók felé. Ennek kimondottan örülök, bár félek, hogy inkább csak reklámfogás, s a 20 éves jubileum is csak arról szól, hogy minél nagyobb feneket kerítsenek maguknak. Ez többnyire nem jellemző a Tcs-re, de sajnos nagyon nem a földön árnak, s ezt az előző lemez, a Mindenki vár valamit megjelenése környékén még úgy is észrevettem, hogy akkor épp Tcs fanatikus voltam. Az alázatról pontosabban ennél a számnál egy idézettel pont jól meg is tudom mutatni:
” Csapda vagyunk, de a tankok ti!”
2. Minden jót
Hát, nehéz megértenem, miért épp ez lett a címadó dal, mert mint dal, nem éri meg, hogy címadó legyen, s csak a címe érdemes arra, hogy cím legyen… nah, ha ezt rajtam kívül valaki is megérti, így utólag visszaolvasva magamat is beleértve, akkor az tudja, mi a fotel.
A refrén elég gyenge, s még kíméletes vagyok, egyáltalán nem Tcs-s. A versszakok rendben vannak, egészen előző lemez hangulatot adnak, csak hogy itt elveszítenek minden lendületet és egyéniséget a refrénre. Ekkorra elcseszik az egész számot.
3. Kóla, jég és whiskey
Hát, elég gyengécske címadás, engem kimondottan irritál, de lehet, hogy öregszem.
A felütés jó, de aztán… semmi erő nincs benne. Valahol elveszett az első pár akkord és az egész szám között. Ehhez a szöveghez ütősebb ritmus kellene. Olyan az egész, mintha nagyon a ’90-es évek eleji punkrock stílusukat akarnák visszaidézni (jubileum, meg miegymás), de nem sikerül nekik, s ettől átkozott erőltetett az egész.
4. Nézz szét belül
Ez az első igazi Tcs hangulatú dal a lemezen. Mindig megmosolyogtat, ahogy Lukács nyomatékosít a szövegben : „ Azt mondom” . J
5. Keverék
Hol van a zenekar a szám mögött? Valahogy nem jól van „keverve”. Olyan, mintha egy-egy hangszer épp hogy csak szólna mögötte, s csak az ének viszi a hátán az egész dalt. De van benne pogó. Talán jó lenne koncertdalnak. :P
6. Jön majd egy gép
Arról énekel, hogy ez a ritmus nem valami kódolt üzenet. Hát, nekem nem jön át az „üzenet”. Bár tény, hogy az én fejem is tele van néha (szinte mindig) a Rock’n’Roll-lal. („Mondom!”) Vannak benne jó sorok, Lukács nem felejtett el szöveget írni, de őszintén szólva, ha egymás mellé tesszük a jó sorokat, nem egy értelmes, tartalmas szöveg…
7. Köszönet Doktor
Lehet, hogy már megszoktam ezt a dalt, ezért viselem ilyen jól. De azért még emlékszem, hogy amikor elsőre hallottam, egyáltalán nem szerettem. De úgy tűnik, ez a Tcs legnagyobb fegyvere; megszoktatja magát. De annak én is nagyon örülnék, ha az orvos világfájdalomra rock-ot írna fel. Koncert receptre. J
Milyen vicces… a „rock-dob-drog” rímtrió… J
8. Mindentől távol
A torzításos kezdéssel olyan „Ősrock” hangulata van az első percben. Koncertdal, bár ez a refrén dolog megint érdekes. Honnan jött nekik ez a kis dallamosság? Lukácstól és a bandától szó szerint nyálas. Kiveszik a ritmust a lábunkból. Ráadásul húzzák, nem egy rövid kis átvezető, hogy megmosolyogjuk.
Hanghatások? Komolyan? Szinte már Hooligans hangulata lesz… azt meg nem szeretem. De aztán a vége megint ott van, ahol lennie kell. Hogy tudták ezt így összekuszálni???
9. Új nap vár
Ismerős?
”Hüvelykujjam az égre mutat, a csizmámon vastag a por” ( Gyűrd össze a lepedőt velem)
Van még benne, lehet bogarászni.
Ez ismét egy kis alázat a rajongóknak. „Köszönet”. Hát, szívesen, de miért akarsz felejteni? Miért várod, hogy más legyen a holnap? Ez kicsit naiv…
Azért szép, de mégsem.
10. Nincs fék (nincs félelem)
Johhny a mocsokban XXI. Század. Bár hol van az az utolsó, koncertes (Kapaszkodj!!!!) pogó belőle… ?
Külön köszönet a Star Wars-os utalásért („Az Erő sötétebb oldala”). Ez a legjobb szám a CD-n!
11. Mire vagy kíváncsi
Valami Amerika 2- nem hiszem, hogy nem volt más, amit betehettek volna ebbe a szűkös keretbe, azt kellett betenniük, amit már kívülről fújunk, és még maxin is megjelent. (Jó, csak a SoproniRockson lehetett nyelni belőle, de ismerek olyat, aki 2-3-at is nyert, szóval…) Egyébként a refrénig nincs egyáltalán Tcs hangulata, de kivételesen nincs összecsapva, nincs elrontva. Lukács hangja szinte megfiatalodik, ha van ilyen. De csak ennél a számnál érzem ezt az egész CD-n, mert inkább olyan, mintha mindegyikkel küszködne, és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, hogy hallani a hangján, hogy öregszik és fárad.
12. Lazán csak
Már rosszul kezdőik. Nem az ő stílusuk ez a lassú dolog, nem is megy nekik. Lukács hangilag nem is bírja ezt a lassú melódiázást, az ő rekedtes, vagány hangja szerencsétlenkedik végig, mintha nyávogna… néha Depressziós hangulat fog el a refréneknél, ők pedig sokkal sokkal sokkal érzelmesebbek szövegileg és zeneileg is, mint a Tcs, csak nekik jól áll, a Tcs-nek meg nem. Itt szimplán gyenge.
Összességében a lemez egy ötös skálán alig üti meg a kettes szintet. Alulról kaparássza nagyon… (5/2). Egy-két nem felejtős szám akad a CD-n, annak a nagy részét már korábbról is ismertük.
Nekem fáj a legjobban, hogy ezt kell mondanom, de egy nagy rakás kaki az album. És főleg, hogy a 20. jubileumra csak egy ilyen gyenge utalásokkal teli „laza” lemezt sikerült összehozniuk…szánalom.
