defiszon

Az Ellenőrök külön társadalmi csoportot alkotnak, úgy, mint az Egyetemisták, a Buszsöfőrök, a Kamionosok vagy a Tanárok.
Az Ellenőrök ismerik egymást, még akkor is, ha nem. És az Utas is ismeri az Ellenőrt, még akkor is, ha nem.
De persze csak a szemfüles Utas az, aki megismeri az Ellenőrt már akkor, amikor az felszáll a villamosra/buszra. Látszik rajta, hogy Ellenőr, már ahogy határozottan, de mégis tettetett higgadtsággal odalép a jegyjukasztóhoz, beteszi a jegyet majd áll. Megvárja az egy percet. Aztán lassan benyúl a belső zsebébe, nem akar semmit sem tettetni már, most ő az irányító. Laza csuklómozdulatokkal előkeresi igazolványát majd lágy, kedves de mégis parancsoló hangon, jó hangosan de nem kiabálva, nehogy megilyesszen bárkit is, elmondja a jól betanult standard szöveget:
"Jó napot kívánok! Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre! "
Aztán észre sem vesszük, már ott áll felettünk, hatszor végigjártatta tekintetét mind a kismillió utas igazolványán, még én elő sem kotortam azt a táska mélyéből.
Közben villámokat vet szeme s pislogva morzéznak társával. Mint két zsernyák, akik felsőbbségesen állnak a törött lábú drogdríler felett, aki még kúszik pár méter, mielőtt feladja a küzdelmet, és fájdalmában inkább elkiáltja magát, hogy "Vigyetek, szarházik, vigyetek".
De nekem van bérletem, felesleges a sorfal. Két megálló között úgysem futhatnék messzire, mi? ...
Nem mintha akarnék, főleg, hogy közben rájövök, nem is a táskámban van a bérletem, hanem a zsebembem.
Bájos mosoj és "én vagyok az utas!" felsőbbrendű tekintet, miközben az jár a fejemben: "velem úgysem cseszel ki te kis sunyerák" és mutatom a bérletem, készségesen a diákigazolvánnyal együtt.
Vagy olvasnak a tekintetemben vagy nem, nem izgat, lekullognak a következő megállónál a "gépjárműről" és várják a második "szellemhajót".

Az Ellenőrök külön faj, külön fogalomi rendszer és külön műfaj. Ez a történet ezen műfaj első darabja volt. Hogy utolsó-e, nem tudom, mert bár a fajt nem fenyegeti a kihalás veszélye, mégis azt hiszem, a műfaj a velük szemben tanúsított tisztelettel egyenesen arányos.
Ma megteremtődött e műfaj, holnapra már emléke sem marad.