defiszon

"Miért akadnak ki az emberek annyira az olvasáson? Oké, néha eléggé antiszociális voltam, amikor turnáztunk, de ha órákon keresztül gamboyozok, amiatt senki sem csesztetett volna. Az én társadalmi köreimben kibaszott űrlényeket felrobbantani társadalmilag elfogadott, az Amerikai pasztorál-t olvasni meg nem az."

Ilyenkr szerencsésnek érzem magam, mert engen nem hagytak társadalmilag eldeformálódni, s megtaláltam magamtól is az egyensúlyt. Űrlényeket lövöldözni igazából sosem szerettem, néha egy-két szerepjáték, az kellett, de valójában két nagy ellenfél dúl bennem: a könyv és a film. Én magam sem tudom, melyiket tartom többre, mert egyszerűen lehetetlen választani, legtöbbször amit megnézek, és van lehetőseégem elolvasni, megteszem, és fordítva is igaz. Nálam a két dolog összeforrt, és azt hiszem, ezt leginkább a közeli barátaimnak és anyukámnak köszönhetem. Anya mindig olvasott. Legalábbis fiatal koromban úgy tűnt, pedig már akkor is csak nyáron jutott ideje olvasni. Egy ideig ő ajánlott nekem könyveket, most én ajánlok neki. De azt ihszem, túlhaladtam az ő Ken Follett rajongásán, sokkal többféle könyvet olvasok mint ő, és mint kiderült, ő még csak nem is csípi Hornby-t... :( 

"...olyan, mintha lepárolták volna a világ összes szomorúságát, az összes sebet meg az összes elbaszott álmot, amiről le kellett mondanod, és beletöltötte volna az esszenciát egy pirinyó kis üvegbe, aztán bedugaszolta volna. És amikor játszani meg énekelni kezd, kiveszi a dugót, és bele lehet szagolni. A székedhez vagy szögezve, mintha valami vad dübörgés nyomna vissza, pedig ez nem az - ez csendes és nyugodt zene, és nem akarsz levegőt venni, nehogy elijeszd. "