Oké, nem leszek valami összefüggő, csak írok, oké?
Valamelyik este Neil Gaiman-nal álmodtam, nem értem miért, mert igazából nem gondoltam rá napközben. Bár egyedül arra tudom visszavezetni, hogy írtam egy emailt a csajjjoknak amiben mondtam Aninak, hogy ha úgy adódik akkor kölcsönadhatná a Soseholt, az meg ugye Gaiman... Hm, mindenestere fura álom volt. Valahogy úgy nézett ki Gaiman mint Dexter, csak hosszabb fekete hajjal, mint amilyen ugye Gaimannak van is. Egy lakást épített a fürdőszobánkból, ami furcsán nagynak tűnt még a fürdőszobánk arányait az egész házéhoz nézve is, és mégis úgy tűnt, simán lehet egy 3 szobás lakást keríteni belőle. Csak elöntötte a víz, ezért a nappaliban dekkoltunk, és tesóm jött tökre besózva a kezében szorongatva az Anansi fiúkat (ami az én könyvem!!!) hogy nyalja Neil seggét amiért az ő könyvét olvassa. Mit ne mondjak, én tudtam hogy az ott szembe velem Gaiman, csak nem volt, tudjátok, összerakva a kép, de én tökre jól viseltem, tesóm meg, aki nem is olvasott még Gaiman-t, totál be volt sózva, legalábbis én így álmodtam. :) Nem értem, Hornby-val miért nem álmodtam még soha, pedig tőle több könyvet olvastam régebbóta és nagyobb rendszerességgel... és talán jobban is szeretem, de nehéz lenne őket összehasonlítani annyira különbözőek... :)
Azt sem írtam még, hogy elsején Athos egy éves lett :) Ma vittük oltatni, jól viselkedett. Egyedül voltunk, első dolga volt hogy lepisilte a kávéautómatát :P
Szombaton elkezdtem olvasni a Jane Eyre-t, csak úgy spontán ötlettől vezérelve, és jól tettem, mert most mégjobban szeretem azt a könyved. Eddig csak emlékeztem rá, hogy olvastam és jó volt, és nagy vonalakban tudtam mi merre hány méter benne, de azért kellett ez a frissítés még ha nem is volt betervezve. Vasárnap este már ki is olvastam és most már a Hiúság vásárát koptatom. Elmegy, nem kimondottan izgalmas, de az író stílusán megdöbbentem. Túl közvetlen. Austen-nál megszoktam hogy az író nem mindenttudó, nem tér el a témától és nem fűzi bele a saját véleményé,t aztán hogy most olvastam Bronte-t, ebben már volt az elbeszélőből alaposan, főleg hogy Jane mesélte a történetet, és néha ki-kiszólt hozzánk, hogy ott vagyunk-e még. Aztán itt van ez a Thackeray a kétkötetes könyvével, és elszállt az első 100 oldal mégsem kerekedik ki a történet, de már legalább tudom, ki a főszereplő! Mert még eddig azt hittem majd a kezdő bagázs megmarad, tévednem kellett. Kelletlenül lemorzsolódott az "elit". Bár maga az író is volt kegyes emlékeztetni minket, ha ez a köülmény nem állna így fenn, tehát ha a főszereplő, Rebecca behálózta volna barátnője bátyját, akkor a regény sem nagyon kecsegtetne több felyezettel. Szóval, nem mintha túl romantikus lenne eddig, de legalább ha az események nem is, az író stílusa mindenképpen leköti a figyelmem.
Közben kissé elhanyagolva, de még mindig kéz alatt pihen az Érintés is Keyes-től, aki egyébként jól ír és a történet is izgalmas, mert tényleg hipp-hopp megtörténtek a dolgok és a maga lassú folyamában a 3-4 fejezetre ott volt a baj és a két főszereplő előéltetét is alaposan ismertük, mégis elő kellett vennem új könyvet mellé... lehet túl sok angol romantikust olvasok mostanában, mert ugye időközben az Értelme és érzelmet is elolvasta megint, úgy, hogy el is felejtettem XD Kár hogy vénlány angol papkisasszonyok napjainban nem írnak romantikus regényeket, szívesen gazdagítanám vele a polcom :) így lassan ismétlem csak maga mert még könyvtárba is lusta vagyok elmenni, pedig még van Austen is amit nem olvastam... :P
De az vesse rám az első követ, aki már minden könyvet olvasott, amit el akart olvasni és nincs semmi a listáján!
Az én listám sajnos csak bővül... néha csalok, és ha véletlenül elolvasok egy új könyvet utólag ráírom a listára és kipipálom, hogy tevékenynek tűnjek magam előtt... XD Cseles, mi? Ez is olyan, mint kisméretű ruhákat tartani a szekrényben; bár azt nem tudom mennyire van hatással a listás dolog az olvasási szokásaimra, azt tudom ,hogy a kissebb ruhák egyáltalán nem befolyásolnak abban, mennyit fogyok vagy sem. Inkább az emésztésem az, ami ebben főbb szerepet tölt be, de másnak is, nem? .. XD
Nah mi van
2010.03.04. 01:18
Címkék: álom hornby gaiman athos
5 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://defiszon.blog.hu/api/trackback/id/tr131807635
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dzsanna 2010.03.04. 18:34:01
Majd alkalom adtán találkozhatnánk és cserélhetnénk könyveket; én kölcsön kérem a 31 dalt, te meg kölcsönkéred a Soseholt. :)
Most eszembe jutott,hogy egyszer Lenkééknél néztük a Reese Witherspoon-féle hiúság vásárát és akkor el akartam olvasni, de valahogy kimaradt.
Majd egyszer... Sajnos (vagy inkább szerencsére) hétről hétre van új olvasnivalóm, mert valamelyik tanár mindig javasol valamit, és eddig mindig beváltak.
Most eszembe jutott,hogy egyszer Lenkééknél néztük a Reese Witherspoon-féle hiúság vásárát és akkor el akartam olvasni, de valahogy kimaradt.
Majd egyszer... Sajnos (vagy inkább szerencsére) hétről hétre van új olvasnivalóm, mert valamelyik tanár mindig javasol valamit, és eddig mindig beváltak.
defiszon 2010.03.04. 19:44:46
@dzsanna: Hehe, majd kölcsönadhatom azt is egyszer, két közepesen vaskoska könyv, nem kimondottan izgi, de jó van az. Én is emlékszem a filmre, de nem találtam meg csak a sorozatot...
d666o95r11k10a 2010.03.04. 19:49:08
Hmmm. Én nem írok listát. De sok... Sok? Rengeteg! Még a rengetegnél is több könyvet akarok kiolvasni. Olyan kevés az időm.... Kegyetlen az élet...
dzsanna 2010.03.04. 19:51:20
hogy is van; túl nagy a művészet és túl rövid az élet?