Megint elfeledkeztem arról, hogy kényszerítem magam a blogírásra. Illetve, hogy szeretem az én ki blogom, és épp ezért, nem kényszer hogy írnom kell :P De egy hete nem nagyon tettem meg, úgyhogy...
Szombaton poker volt. Megvolt :) 
Vasárnap Lenkét felköszönöttük, megpróbálkoztunk egy kis Vincent írással, de az sem tartott sokáig.
Szerdán megsütöttem anya helyett a nagyadag sütit, amit tata "rendelt" tőle a hétvégi családi murira.
Hétvégén családi muri volt, mert tatának, József lévén, szüli-névnapja volt pénteken. A szombati egészen nagycsaládi összeröffenés volt (tudnám okokra visszavezetni attól függetlenül, hogy hatvan felett az ötösök is kereknek számítanak), így tatának 75. szülinapját kétszobában elterítve ebédeltük végig. Délután pedig elballagtunk Dorottyával a kézilabda visszavágóra, ami még az előző hétvégi SzJ emlékverseny maradvány visszavágója volt. Nem tudom, milyen anyagok szabadulnak fel az emberben, amikor egy három fős tömegben drukkol egy kis tornateremben egy félig sem hozzáértő, de valami más felszabaduló adrenalintól vezérelve családanyák játszanak orvosaikat és esti fáradságukat meghazudtoló lendülettel fiatalok ellen, és, visszatérve bonyolult mondatom elejére, mi, szurkolók is élvezzük a meglepő módon, de tényleg izgalmas meccset, ÉS! És itt véget találok a mondatnak, de folytatom, csak ebben, szóval, hogy mindezen megmagyarázhatatlan kémiai folyamatok után még annyi erő beleszorul a játékosokba, hogy egymást túlkiabálval kezdeményezzenek egy jövőheti összekézilabdázást is. És a három fős tömeg örömmel ajálnkozik játékvezetőnek, kölcsöngéppel fényképésznek és keménymag fődrukkernek! Hihetetlen de még most is jó volt :) 
Vasárnap, mivel elég sok maradék marad a szombati ebédből, ismét csak mamáméknál ettünk, most Csabáékkal kiegészülve, akiket tata kimondottan szeret, főleg, hogy körbe vagyunk véve egymással. Tatáékkal szemben és mögött is Csabáék vanna. Érdekes, mi? Csabáék szemben laknak tatáékkal, de mögöttük vettek meg egy telket, amin majd építkezni fognak, de most még csak a Jelek zenekar próbtermének és egy lágy tavaszi szellőben megingó, de egyébként meglepően melegházra emlékeztető sátornak, és Csaba kertészkedési hajlamainak ad otthon. És nem utolsó sorban, ez a telek a mi és unokatestvéremék házávan szemben van. Szóval, beékelődtek. És Csabával jön Dóri és a két kislány, akikről kiderült, hogy szalvétát gyűjtenek. Anyával egymás tudta kívül, de teljesen párhuzamosan itthon egyszerre kezdtük el elővenni a szalvétákat, hogy küldjünk nekik. Anya ugye csak a konyhai darabokból tudott válogatni, de nekem van/volt egy kallódó gyűjteményem, ami különösebben nem nőtt a szívemhez pár darabot kivéve, úgyhogy azokat szatyorba tettem és gondoltam majd holnap beadatom hozzájuk anyával. Anya viszont már rakott össze egy adagot úgyhogy hozzácsaptam az én adagomat is és odaadtam tesómnak, hogy szaladjon már Csabáék után, akik pár perccel azelőtt gurultak el a házzal szemben hazafelé. Aztáááááááááán, dorkával elvoltunk, erről majd képeket mindjárt. Majd a fantáziájára bízom mindenkinek, hogy melyik képből mit lát ki. A lényeg, hogy tényleg elvoltunk. Hogy hol és hogyan, az vitatott, de szerintem bármelyik elmegyógyban tárt karokkal (s benne a zubbonnyal) vártak volna minket. Aztán persze rajoskodtunk is, mert az olyan rokkos maffiás, és mi az vagyunk.
Aztááááááán, aztán most van. Nem haboztam és habfürdőt vettem az első adandó alkalommal, amikor kilenc után szabadnak bizonyult a fürdő és most kászálódtam ki.

Korábbi beszámolómból kimaradt, hogy vasárnap eljövendve Lenkééktől magammal hoztam 5 könyvet tőlük, s félre tévén az Érintést és a Hiúság vásártát (amit most habfürdőzés közben ismét kezembe vettem és keservesen szenvedek vele, mert olyan más, mint amihez szoktatom magam), hogy gyorsan befaltam a Hullámot könyvestül-filmestül, majd az Emmát is másodszor könyvestül-két filmestül. Most talán egy napig kibírom a Hiúság vásárával, de a Felolvasó és a Büszkeség is nagyon csábít onnan a polcról... pedig pont azért tettem a hátam mögé őket, hogy ne lássam őket annyit, de annyira tudom, hogy ott vannak... és a Felolvasó olyan kis vékonyka, Wharton-ba meg annyira beleszerettem az Áttetszőt olvasva, hogy nehéz lesz ellenállni a HV első kötetének vagy az Érintésnek a végéig...
Hu, oké, nem tudok sokkal többet rizsázni, csak még annyit, hogy el fogom felejteni, és ezért, s mert mivel holnap lesz és holna lesz mindjárt;

BOLDOG NÉVNAPOT LEA!
 

Képek.

Pózolj gyerekpezsgővel!!!!!