Kivételesen visszaolvastam, mikor is írtam érdemleges bejegyzést, úgyhogy reményeim szerint ma nem fogom magam ismételni. De hát nem ígérek semmit, hisz esendő az ember, én meg már bizonyítottam, hogy fog rajtam a gravitáció.
Szóval, kezdjük Szerdán.
Anyának születésnapja volt. Sütöttem neki répatortát, amibe mandula helyett diót tettem, és senki meg nem mondaná, hogy répa is van benne. Egyébként nem volt rossz ahhoz képest, hogy első torta ever, amit én sütök, de mondjuk kinézetre nem volt valami bíztató.

Szerda után jött a csütörtök. Hogy volt-e valami említésre méltó, nem tudom. Pénteken vásárolni voltunk, akciós a dvd. XD

Hmhm ...
Szombat! Úgy tűnik az Sz-betűs napok az aktívabbak... Szombaton elkísértem Dorkát a tornaterembe a kézimeccsre (asszonyok megint lealázták a lányok csapatát, most kicsit jobban, mint múlt héten). Mivel Zsófi morcos kedvében volt, el sem jött, ezzel nem betartva ajánlatát, amit oly lelkesen tett, hogy majd vezeti a meccset, Lenkének meg nem volt kedve. Pff. Mindegy, én "vezettem" a meccset, kb 3x fújtam bele a sípba. Kezdés, félidő, lefújás. Ennyi. XD Fénykép sincs, nem volt lekierőm elkérni Lenke gépét mert olyan izék voltak. Olyankor nem szeretem őket :( 
Este volt a Föld órája. Kitaláltam hogy majd üljünk ki gyertyával, de aztán hideg volt és meggondoltam magam, de nem szóltam Zsófiéknak, aztán addig csörgettek amíg ki nem mentem. Annyira nem is volt hideg. De jót dumáltunk. Vagy hat villanyt gyújtottam, míg kijutottam az udvarra, de aztán nem is volt olyan sötét. Azzal, hogy idebent lekapcsoltam a villanyt az utcán még égtek a lámpák. Döbbenetes!  :) :D :) 
Vasárnap.
Pff, ez az óraállítgatás valami kínzás. Ötre kellett húznom az órát hogy hatkor legyek fent ?!?!?! Ráadásul egy másik időszámításban feküdtem le éjfélkor, és öt órát aludtam éjféltől hatig. Ugye? 
Ma volt az erdőtakaírátás, kitekertünk, szemtet szedtünk. Dorka, Dorina meg én mentünk egy kupacban, megtaláltuk a legelrejtettebb és leglehetetlenebb szemetet is!!! Szerintem ha csapat lennénk mi lennénk a "Szemet Szemét!". Szerintem vicces. Amikor elmondtam anyának nem is reagált, bár mondjuk vasalt, akkor semmire sem reagál. Végül sikerült kihúznom belőle egy erőltetett haha-t, de csak két "ha" volt benne, úgyhogy érezni benne a "leakarlakrázni" szándékot. Pedig délután még segítettem is neki kaspókat mosni meg krumplit pucolni!!! Olyan átkozottul fáradt vagyok, mintha egy egész duracell elem merült volna le bennem. Nem mintha pörögtem voltna feleannyira is, mint az a rózsaszín narkós nyuszi a reklámban, de közel voltam hozzá...
Dorkáva délután átugrottunk Kulimamáékhoz is, tata horgászni van, Ádám is, megint. Csütörtökön volt a haltelepítés és amióta megint lehet horgászni haza sem jönnek csak enni. Aludni nem láttam Ádámot két napja. Pff. Mi a jó a horgászatban? ...
Mindenesetre a hétvégén két vállveregetést is bezsebeltünk a JT honlapért, egyet Erika néniről a múltheti képekért és egyet ma Attilától, a Horgászegyesület fejétől. Köszönjük! 
Bár engem még mindig meglep, hogy vannak, akik nem ismerik a honlapot... főleg a jászrelkiek között. Négy éve van a honlap, be vagyunk linkelve a hivatalosba is és egyébként is, ki az aki lakik valahol és egyszer sem pötyögi be a gugléba a települése nevét ?...? Hol van itt a honfiúság, a hazaszeretet????? 
Jah, és 90 % hogy kiskutyáink lesznek. A héten már nagyon néztük Dollit. Apa mondta, hogy sokat vackol, a vemhes kutyák szoktak, meg egyébként is meg van hízva, és elkezdtük nagyon alaposan figyelni. És hát csöcsösödik. Nem tudom szebben mondani. És már nem csak oldalra hízik, hanem lefelé is. Aztán én álltam apa mellé, hogy hát nagyon lehet, hogy kiskutyák lesznek. Anya még viszakozott, hogy kizért, mert Athos olyan béna volt, hogy ez minimum egy szeplőtlen fogantatás, ha kiskutyák lesznek, de már Dollit nézve ő is úgy véli, hogy akármi lehet. Még nem éreztünk mocorgást, de amikor tavaj álterhes volt nem volt ilyen. Hm, majd kiderül. Ha minden igaz, akkor elvileg másfél-két hét múlva kell fialnia. Izgatottan várjuk :D :D 
Oké, most címszóképekben még:

Ibolyát szedtünk szombaton a meccsről hazafelé jövet. A fele már elpusztult, bizton nem ért bele a vízbe a száruk.
A másik meg az idei első jégkrém! Ennek folytatása következik :P 

Ma kiolvastam a Lenkétől kölcsönvett W Wharton könyvet, a Büszkeség-et. Hu. Már az előzőleg olvasott Áttetsző című könyve is lenyűgözött, de ez valami fantasztikus volt. Amikor összeáll a kép csak még jobban szeretnénk tudni, mi lesz eztuán, és akkor vége. Nem nagyon tudok írni róla, erről most tényleg, ezt olvasni kell hogy az ember értse.
A héten elolvastam még Keyes Érintés-ét is, azt mondjuksokáig olvastam, pedig nem egy vaskos könyvecske. Valahogy ellaposodott, pedig szinte a pszichothrillert sútolja, ha nem is az, stílusilag. Bár a Ragyogás óta nem találkoztam félelmetes könyvvel, ez sem volt az, csak érezni benne a feszültséget. Érdekes volt, a vége kimondottan megdöbbentett. A fordulat nem annyita, mert végül is nem volt igazi fordulat, a HappyEnd itt is sántított, de azért ilyen hirtelen összecsapni egy ennyire (annyira talán nem is) vontatott cselekmény után kicsit esetlennek tűnik az egész. De azért a vége miatt szivecskét kapott. Keyes érdekes író, valahogy szeretni is lehet meg nem is. A közömbös viszont olyan negatív szó, nem használom inkább rá.