A héten, meg egyébként is mostanába, sokat lógok Kulimamáéknál, mert általában ott ebédelünk. Ma nudli volt borsólevessel. Nyami.

A lényeg, hogy a minap leteszteltük mama új okosedényét és közben befaltunk egy csomó jégkrémet és ablakotpucoltunk. És belekezdtem azokba az interjúkba is, amikről írtam korábban, hogy majd a jásztelki suli évfordulós könyvébe kellenek. De én nem tudok az idősekkel beszélgetni, mamával más, őt ismerem, meg nagyon élvezett mesélni ezekről a dolgokról, néha a témánál tartani volt nehéz. Szóval vele könnyű dolgom volt, de napok óta kerülöm hogy a többiekkel is riportot kelljen készítenem... nem olyan komoly ez a riport-könyv dolog, mint aminek hangzik, nem azért parázok, de nagyon még riportot sem írtam soha. És mivel ugye felveszem a riportot, leginkább visszaírom az élőbeszédet, és hát nem könnyű... és nem tudom, mivel kellene kitöltenem, beletűzdelnem reakciókat, ilyeneket. Kell-e bevezetés meg szóval, az egészhez még nem vagyok eléggé ráhangolódva. Úgy értem, biztos tudnék írni, de nem hiszem, hogy anyának ne kerekedne el a szeme... más a fogalmunk egy-egy cikkről, kritikáról vagy riportról. Szóval, most borsóleves.