Hajta túra.
Ha valaki nem idevalósi, vagy környékbeli, vagy csak egyáltalán, fogalma sincs mi az a Hajta túra, annak csak annyit, hogy talán Jászbrény egyetlen értelmes rendezvénye. Még a Csángónál is szívesebben járok a Hajta túrára, sárban, porban, esőben, kánikulában, legyen bárhogy is.
Nekünk magunknak is megvan a saját Hajta történelmünk, mint ahogy magának a túrának is. És sosem gondoltam volna, hogy a túra lesz, ami kettőnk közül hamarabb feladja. Vagyunk mi, Ani, Lea, Lenke, Dorka,Zsófi, meg az a sok szár másik fiatal, öreg, futász vagy csak hétvégi túrázó, vagy csak halványzöld, mint mi magunk, és ott van a másik oldalon a Hajta túra nagy csapata. Az arcok a pecsétek és az ellenőrző pontok mögött. Még sosem láttam őket így, mint ma, miután fél füllel meghallottam, hogy jövőre lesz a 20. Hajta túra, s bár még csak egy éve nagykorú a túra, jövőre mégis búcsút kell tőle vennünk. Nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzem meg, miért?
Nem értem miért tör le maga a gondolat is, hogy vége lehet egyszer. Talán mert sosem gondoltam, hogy majd nem megyek a Hajta túrára harminc vagy negyven évesen, s bár bármikor kimehetek, a túraútvonal és a táj is ugyanúgy ott van, mégis, ez a kitűző és ez az oklevél volt az, ami a Hajta túrát azzá tette ami. És bár nehéz bevallani, de sosem fogom letagadni, hogy én is a generáció lustán kullogó százalékába tartozom, és bár annyi lehetőség szorult belém, amit magam is félek néha kimondtani, kell a lökés, és ha ott van, kell a kapaszkodó. És a lökés az akarat volt, a kapaszkó pedig hogy évről évre számíthattam arra, hogy májusban ott lesz a Hajta túra. És itt volt. Ma még itt van, és még jövőre is itt lesz. És akárhogyan is, de itt kell hogy legyen utánna is! Én nem vagyok berényi, én nem vagyok túrázó, nem ismerem a szervezőket, a résztvevőket, nem tudok összehozni rendesen egy szülinapi bulit sem egyedül, de ha az kell a Hajta túrához hogy kimondjuk, kell, akkor ott leszek az első sorban hogy kimondjam.
Nevetséges még az elgondolás is, hogy nem lesz Hajta túra.
"Öregek vagyunk és nem sikerült kinevelni a következő generációt".
Engem nem kérdeztek, én is egy generáció tagja vagyok, és nem egyedül csúszkáltam végig a sáros és vizes szakaszokon a generációmból. Ez ennyiben nem maradhat.

Ez nem szemrehányás, ez egy segítő kéz.
Egy gondolot, ami remélem egyszer, valahogy, valaki által megvalósítást nyer.
Nekem most lehet hogy csak a szám jár, de ha valaki tenni fog valamit, szeretnék ott lenni hogy azt mondhassák: 71-es sorszám, Kuli Anna.