defiszon

Szombaton voltam 21.
Egyre inkább érzem, hogy a kor igyekszik kihúzni alólam valamit, amit a legtöbben életnek csúfolnak, és közben mégis úgy érzem, semmi sem változik. Túlfogalmaztam? Jellemző...
Csak azt akarom mondani, hogy ilyen alapon lehetnék most 30 éves vagy 11 éves is, nem hiszem, hogy más lennék vagy leszek. Nyilván változtam, szándékosan vagy sem, és nyilván változni is fogok, de biztos van bennem valami, ami örök...
És úristen, 21 éves vagyok, annyi minden történt velem és mégis semmi. Megnéztem több ezer filmet, elolvastam pár száz könyvet, írtam egy pár sort, láttam néhány helyet, ismerek-ismertem sok-sok embert, szerettem és szeretek legalább tizedannyit, vannak tapasztalataim, tettem dolgokat, felejtettem és terveztem, és mégis, annyi minden van, amit még látnom kell, tennem kell, annyi ember van, akit megismernék és akit ismerni akarok örökké! És tessék. Az átlag életkor magyarországon a nőknél 75 éve körül van (Ha leszámítjuk annak az esélyét, hogy valamilyen betegség vagy baleset miatt idő előtt lelépnék) A Negyedén túl vagyok, és erre az időszakra mondják, hogy a legszebb. Az ilyen gondolatok a lelki öregedést tükrözik? Attól félek a legjobban, hogy egy reggel arra ébredek, hogy öreg vagyok.
De most még "csak" 21 vagyok. Jesszus, de távolinak tűnt még tavaj is ez a szám...