defiszon

Nos, két év kellett ahhoz, hogy ismét blogolni kezdjek. Menő ez még? XD 

Nos, miután legalább egy órát töltöttem azzal, hogy kitaláljak egy hú-de-nagyon-vagány, sejtelmes, de mégis sokatmondó, vicces, de mégis okos blognevet, rá kellett jönnöm, hogy kurvára nem jut eszembe semmi. Úgyhogy visszatértem elhanyagolt drágaszágomhoz, az én réges-régi blogomhoz, mely legrosszabb rémálmaimban kísértett, mint egy elfeledett kötelesség, amiről úgy feledkeztem meg, hogy az inger és az akarat végig ott motoszkált valahol a bal szemem mögött és bizsergette a gépelő ujjaim, valahogy mégis inkább egy olyanfajta lustaság hatalmasodott el rajtam, amiért nem tehetek szemrehányást. 

Most nem fogom elmesélni, mi is történt velem az elmúlt két évben, nem is indokolom meg, miért nem, csak elmesélem, most miért akarok blogot írni. Ami egyébként egy tök fura ok, és ha azt vesszük, már legalább féléve folyamatosan blogolnom kellene... mindegy. Szóval azért blogolok, mert írni jó. És mert rohadt sok időm van. De tényleg, rohadt sok. Ami nem túl jó, lévén hogy állást keresek. Nah, nem kell megijedni, ez a blog nem az álláskeresésről fog szólni. Bááááár... sokszor olvasom, hogy a jó álláskereső blogot vezet. Mondjuk ezt lehet csak a komosakra értik, de kitudja, annyi helyre beadtam már a jelentkezésemet, lehet hogy nem is vagyok jó író. 

De ki nem szarja le. 
Írni jó.