defiszon

Nos, ez a bejegyzés arról szól, hogyan találkoztunk egy rozéfröccs után a Blahán eltévedt Charles-Sándorral, és lányával (akinek nem emlékszem a nevére) Hollandiából. A szállodájukat keresték, persze pont az ellenkező irányban. Nagy nehezen betájoltuk magunk a térképen és elkísértük őket a szállodába, aztán megittunk mégegy rozéfröccsöt. 

Tudtátok, hogy Hollandia annyira nyitott gondolkodású, hogy 16 éves kortól legálisan lehet piálni, és a szülők elküldik nyaralni a "sweet 16"-eket Spanyolországba, ahol van egy partszakasz, ahová hagyományosan járnak a holland fiatalok, és legalább két hétig szülői felügyelet nélkül tart a party rockin'? Mielőtt ezen elhűlhettünk volna, hogy wow, 16 évesen ez milyen király lett volna, de így, 24 évesen nézve ez milyen furcsa már, hisz  16 évesek még kis taknyosok (bocsi..), már mondták is újdonsült északi barátaink, hogy mostanában azonban bekeményített náluk a kormány, és nem igazán értenek vele egyet, mert 18 évre emeleték a korhatárt. 
Annyiban azért érdekes ez a dolog, mert a holland fiatalok igen korán önállósodnak, sokkal életképesebbek mint a legtöbb magyar huszonéves, köztük én is. Arról nem is beszélve, hogy amikor meséltük, nevezzük Nanának, mert volt N-betű a nevében, hogy mindketten mesterképzésre járunk, és az még két év, és már túl vagyunk három év alapképzésen, Ő kicsit szerényen említette, hogy ő nem tanult tovább, hanem fodrászatot tanult (ami az én véleményem szerint szintén tovább tanulásnak minősül, még ha nem diplomát nem is kapnak a végén), és azt is otthagyta egy évvel a vége előtt, de azóta is dolgozik, van egy három éves kisfia és sokat utazik az apukájával is. Huszonöt éves és jobban beszélt angolul mint mi ketten együtt. És az apukája is. Az az apukája, aki nyolc Coldplay koncerten volt, világutazó és cola-t ivott. 

Most valljátok be, kinek az apukája lenne erre képes? Nah nem mintha én nem lennék büszke apukán tájékozódási képességére például Nógrád megyében úgy, hogy közben itthon ül és híradót néz, és mobilon lövi be az útvonalat akárkinek. De hogy ő külföldön barangoljon gyalogszerrel, idegenvezető és tolmács nélkül, elképzelhetetlen. 

Egy kedves történet volt még, amit "Nevezzük Nanának" elmesélt nekünk, mégpedig fia névadásának története. Őt tudnillik Noelnek hívnak. Eredetileg Joelnek szerette volna keresztelni, azonban párjának, Leonnak nem tetszett a "Dzsééé" hang hangzása a Joel elején, így azt gondolta Nana, hogy lecseréli az első betűt. Így talált rá a Noel-re, amit ha visszafelé olvasunk, megkapjuk az apuka keresztnevét, a Leon-t. És így találták meg a tökéletes nevet. És ez a történet szerintem nagyon aranyos :D