defiszon

Ahhoz képest, hogy az év eddigi részében gyakorlatilag szétfeszített az energia, ezt nagyon nem tükrözi a blogom... és ez nagyon szánalmas!
Annyi dolog történt közben, hogy nehéz lenne röviden összefoglalni, vagy olyan szinten írni róla, mintha még aktuális lenne, és visszagondolva, azon kívül, hogy márciusban eltörtem a bokám más említésre méltó nem is történt, pedig de, csak nem emlékszem, vagy ha emlékszem, most akkor sem ugrik be :P Szóval márciusban eltörtem a bal bokám, megműtöttek, egy hétig kórházban feküdtem, két hónapig túl közeli viszonyban voltam Darth Vader csizmájával, mindenből kimaradtam és hiába töltött fel a visszatérés öröme egy időre, mégis belepunnyadtam a semmibe a nyár érkeztével.
Most itt tartok, teli van a fejem, nem történik semmi és közben rohan az idő. Visszatérek, vagy sem, most még nem tudom, agyban dolgozom még rajta egy kicsit :)

Böngészem a saját blogom... beteges vagy az unalom isteni magaslatai? Inkább az utóbbi...
De! Akkor foglaljuk össze az idei évet nagyvonalatkban.

1, Legjelentősebb esemény
Személy szerint ha egyet kellene kiemelnem, mindenképpen a könnyes búcsú lenne Szegedtől és bájos jogi karától... Ennyi. Mintha meg sem történt volna, mintha nem én lettem volna. Szót se többet.

2, Eger
Ha két, két és féléve kerülök ide, biztos megszeretem akkor is, de most megint máshogy viszonyulok hozzá. Szeretem. Sőt! Feltölt! Az emberek, a környezet, valahogy aktívabb vagyok tőle! Nem értem, talán közelebbnek érzem a célt? Bár tudnám mi az XD

3, Sorozatok
Csak amit le is zártam, idén nem sok volt. Az "Azok a '70-es évek show" volt szerintem az egyedüli, amit pilottól fináliig néztem a nyáron... mondjuk azóta kétszer is XD
-- Közben nézegettem a címkéket, és rájöttem, hogy a Hős legendáját is láttam. Végig, sajnos :(
 

4, Wiliam Wharton
A listám szerint már 2008. végén elolvastam első Wharton könyvem (hála Lenke kezdődő gyűjteményének), és igaz, hogy akkor meg is szerettem, de csak idén kaptam rá. Nem mondhatnám, hogy rengeteg olvastam tőle, de tavajhoz képest (amikor egyet sem), ez a három is soknak számít. És hozzám nőtt. Imádom! Szerintem eddig a Büszkeség a kedvencem tőle, aztán az Áttetsző, Madárka és Éjfélre kitisztul.

5, Facebook
A twittert dobtam már korábban, megtanultam használni a fészbúkot és olyan online kertész vagyok már, hogy csak na! :D

6, Könyvek
Nem vagyok büszke magamra ezen a téren. Tavaj 18 könyvet olvastam (szánalom), ezt sikerült 21-re duzzasztani. Nincs két könyv havonta...
Sok könyvet újraolvastam, most is épp az emmát olvasom harmadszor.
Az év utolsó könyve A Jane Austen könyvklub volt. Utána muszáj voltam Austent olvasni :P Úgy is maradtam XD
Wharton mellett találtam még érdekes írókat, vagy inkább könyveket, hisz egy könyvből nehéz lenne az írót megismerni... sokból is, de értitek. Az egyik volt Robert Capa, magyar származású fényképész. Nem rég derült ki, hogy ebből a könyvből és az életőből (bár a könyv is arról szól eleve mozira szánva) készítenek végre egy filmet. Egy másik felfedezett pedig Hotakainen finn író könyve, a Futóárok utca. Letaglózott. Még a filmet is megnéztem utána finn nyelven angol felirattal! :D
A filmek nem kap külön bekezdést, idén nem vezettem a filmnaplót, nem tudom mit és mennyit néztem meg, nem is baj, látva ezt a silány könyvszámot...

7, Újévi fogadalom
Konkrétan nincs. Miért lenne egy szilveszter sete megfogadott lilaködös elhatározás nagyobb erejű, mint egy szimpla hétfő reggeli elszántság a felkelésre? Egyébként így leírva, legyen mondjuk, hogy többet olvasok.
Tavaj is ez volt? ...
Eddig bevált akkor. Egyébként 270.

8, Új családtag
Beindult a gépezet :)

Érdekesség: 
Év utolsó filmje: A Szerelem hálójában
Év első filmje: Saroküzlet
Keressétek a közös pontot! Van :)
Idén még csak jó filmeket láttam... nah jó, ez hazugság, tegnap éjszaka megnéztem az Elákozott Ellát, mert rajta volt a DVd-n, de többnyire jó filmeket láttam idén még csak. Mindegy, ne menjünk bele, csak arra akartam kilyukadni, hogy a The september issue rohadt jó dokumentumfilm! A Vogue 2007-es szeptemberi, 600 oldalas számáról szólt. Anna Wintour tényleg lenyűgöző! Napszemüveg nélkül olyan barátságos, közben a hideg kiráz amikor a ruhák és fényképek között válogat.... jujj :S
 

Azt gondolná az ember, hogy így a vizsgaiőpszak kevésbé szívósabb elején még nem kell attól tartani, hogy nem jut idő blogolásra, de hát az alvás sok időt felemészt, nah... :)
Igyekszem nagyon tömör de mégis sokatmondó lenni.

Hangulat: Karácson-os. Nem kimondottan karácsonyi, de már majdnem. Megvolt, jó volt, nem értem. Szeretem, de nem értem.
Álllapot: Szobahőmérsékleten szilárd, minusz tíz alatt már cseppfolyós és vacogós.
Film: Joan of Arcadia, mindkét évad letudva, imádva, dühöngve. Emellett azt hiszem csak a Temple Gardin hagyott bennem egy kicsit mélyebb barázdát az átlaghoz képest.
Könyv: Ritka pillanatok egyike, kárörvendők összedörzsölhetik a kezük, de kifogott rajtam egy Jane Austen. Ráadásul egy olyan, amit szeretek is... de már napok (ha nem hetek) óta kínozzuk egymást Emmával... tudtam, hogy ha valaki olyan mond rossz kritikát a kedvenceimről, aki befolyásolt az olvasási szokásaim kialakulásának kezdeti szakaszaiban, akkor elveszi a varázsát! Most is ez történik szerintem... anya lehúzta az Emmát én meg most kínlódok vele! Gyakorlatilag 3 napja nem haladok csak tizen oldalakat és még a felénél sem járok... De persze beszereztem Gaiman új könyvét is (Anyát a közelébe sem engedem), ami már nem új ,mert szertintem minimum második kiadás, a kilencvenes évek óta lehet az első, de a csúcs az volt, amikor a könyvesboltban nem tudták ki az a Nick Hornby... nevetséges és kétségbeejtő.
Zene: Sixx A.M.
Érdekesség: Itt van mellettem egy üveg kóla és még csak meg sem kísértett, hogy bontsam fel... Oh, és itthon szilveszterezek :) Nem hívtak sehová, ha hívtak volna is megfontoltam volna, hogy engedjek-e a fogyasztói társadalom nyomasztó kényszerének, a beidegződött nézeteknek, hogy "otthon maradni egyenlő a halállal" (persze hosszú távon), és inkább maradjon itthon, a meleg szobában kényelmesen, csendben, tömegnyomortól és mellőzöttségtől nem szenvedve. Ennyi.

Tegnap esti unaloműző módszerem. Még egyszer újra lesz csinálva, csak le volt merülve az elem, ezért telefonnal kellett fényképeznem... de majd! :D

Vettem egy könyvet kemény 600 ft-ért a blogokról. Vaskos HVG kiadás még az antik 2006-ból :P A blog fogalmáról szól az első fejezet. Amit felfogtam, hogy a blog egy kérdés: Miért blogolunk?
:) 
Miért blogolok?
Erre a válasz olyan értelmes lesz mint blog kismillió meghatározása: végtelen és megfoghatatlan.
Ennyit erről.
hétfőtől szünet.

 

Hétfőn voltunk az EgerTV-nél önkéntes munkára. Élő kapcsolás volt a véradásról műsorral meg minden. Hárman mentünk, de Cili ott hagyott minket és nem jött vissza. Haragudni meg nem tudok, csak csalódtam. Imivel tartottuk a frontot a ruhatárban és a szűk folyosón. Nem sok dolgunk volt, csak néha pörögtek fel a dolgok, amikor egyszerre hatan akartak kabátot kivenni és mi ketten egy iciripiciri kis irodába voltunk bezsúfolva 70 kabáttal és 50 zacskózdott ajándékkal, amiket szintén mi csomagoltunk üres perceinkben a szombati gyereknapra, vagy mittoménmire.
Szombat, erről jut eszembe. Múlt szombaton lett volna kom.tech. óránk, amin ZH-t írtunk volna, meg is tanultam, kentem-vágtam, de tanárnő sehol. Másfél órát vártunk rá, telefonon nem tudták elérni az irodából de még a férjét sem. Hétfőn jön az e-mail, a héten lehet pótolni, megírták tanárnő mikor ér rá, írjon mindenki időpontot. Meg is írtam, erre kedden: "az előre megbeszélt időpont alapján szombaton 9-től lesz megtartva az óra". De azért odabiggyesztették mögé, hogy akinek nem jó, írjon mélt. Írtam is! Már elnézést, de nem fogok megint itt maradni, majd jövőhéten szánjon rám 20 percet ténéni, megírom én a ZH-t, azzal nincs gond, tudom az anyagot.
Tegnap ledaráltam a balkezes prezit is prez.techen, nem volt vészes, ma meg retorikán nagyot "arattam" a "könyv vs e-book" beszédemmel :P Kicsit zavarban voltam, de tanárnő nagyon jó kritikát adott,  és tetszett neki a bevezető pakolásom. Hátizsákkal a vállamon mentem ki, és első mondatom: "Igen, olyan ehéz, mint amilyennek látszik, és nem, nem a Mikulás küldött" Ezzel sikerült kifacsarnom egy kis figyelmet, amit meg is tartottam eg ideig, legalábbis remélem, mert elkezdtem kipakolni a könyveket a táskából. De a pendrive-ot meg a padon hagytam, úgyhogy termen átívelő mutogatás is belevegyült a beszédbe, de spontánnak tűnt :P spontán is volt XD Nah jó, a beszédet magát már megírtam tegnap élfél és félegy között, reggel letisztáztam miközben Anna tejberizst csinált, elmondtam vagy 4x-5x és már kezdődött is az óra. Csak egyszer vesztettem el a fonalat, de egész gyorsan visszataláltam, úgyhogy többnyire még fejből is ment :P
 

HP-t néztünk szombaton. Az egyetlen hiba, amira emlékszem (azt leszámítva, hogy az Odút a filmkészítők lerombolták, és ezért új Odút hútzak fel) az Ron fejszámolási képsségeinek hihetetlenül gyenge megnyilvánulása, amikor a nyilvánvalóan hét, azaz HÉT horcruxból hármat elpusztítva szerinte már csak három van hátra. Hiába volt vicces megjgyzés, akkor is helytelen.
De legyen ennyi elég is a hibákról, többnyire azt hiszem maradék nélkül fel is soroltam őket egyszeri látás után. A baj az egésszel az volt, hogy nem volt.
Én lepődtem meg a legjobban, hogy tetszett! Nem úgy mentem, mint tavaj, hogy mintegy mi lesz, hanem még annál is érdektelenebbül. De annyira lekötött a film, hogy isten bizony, még inni is elfelejtettem!!! Pedig ez nem jellemző rám, egyáltalán! :D 
Olyan nehezen jönnek a szava... Persze ha nem tetszett volna, itt puffognék megint, mint tavaj nyáron, de most valami jót akarok írni, erre mintha lekapcsolták volna a villanyt...

Yates mintha csak kóstolgatta volna eddig a közönséget, hogy meddig távolodhat a könyvtől, meddig facsarhatja az olvasók idegeit és áldozhat a profit oltárán, amit persze most sem hagyott figyelmen kívül, de épp ezért, a profitvadászatnak hála, most kaptunk egy olyan filmet, amit már az előző, 35mm-nél szélesebb gerincű könyvek is megérdemeltek volna. És amit mi is megérdemeltünk volna már réges rég, mi, akik nem a film miatt szerejük a könyvet, hanem a könyv miatt a filmet! ÉS tudjátok mit? A hetedik részt olvasva úgy éreztem, Rowling is csak húzza. Húzza a búcsúzást. Miattunk, vagy maga miatt, nem tudom, nem érthetem meg soha, mi van az ő fejében, de csalódott voltam. Minden fejezetben láttam a közelgő véget, minden oldalt mohón faltam, haladtam sorról sorra, mintha én is velük menekülnék, harcolnék, sírnék... Őrült vágta egy oldal per perc sebességgel. Pedig nem volt benne semmi kapkodás, sietség, ahogy a filmben sem.
Ahol kellett, ott rohantunk, ahol kellett, lassan tengettük nagy tehetetlenségünkben az időt. Mindezt csodálatos tájakon és hétköznapi-és azon túlmutató- bajainkkal. Átéreztem Ron aggodalmát, úgy hallgattam a neveket mintha nem tudnám, hogy nem lesz közte olyan, akit ismerhetnek; Hermione döntéseinek súlyát, azt a mély aggodalmat és belenyugvást, amit akkor érezhetett, amikor egy kistáskába pakolta életét és örökre eltűnt a munglik világából; Harry tehetetlen dühét, amit vissza kellett folytania, hogy tisztán lásson, a bűntudatot, hogy annyit várnak tőle, de ő akkor sem lehet több annál, ami, és hogy mindenki benne bízik, de neki halvány fogalma sincs, merre kéne egyáltalán indulnia; Voldemort dühét és vágyát, a hatalamat; Malfoy-ék félelmét és behódolását, csalódását és küszködését; Bellatrix örült rajongását... mindent egyszerre! 
Ezek csak az érzelmi hatásai a filmnek. Nem volt benne kimondottan olyan rész, amikor megérdemelte volna a film, de többször is elkönnyeztem magam. Az elején, amikor Hermione kimondta a film első varázslatát és a végén, amikor Harry karjai közt elbúcsúztunk Dobby-tól.

Film-néző szemszögből nézve azt kell hogy mondjam, minimum 16-os karikát érdemel. Ez már nem gyerek film. Akit megkínoznak, az kegyetlenül szenved, akit megölnek, az meghal. Az egész filmben egy élénk színt sem látni, arra a pár boldog pillanatra is rávetül a halál és a félelem, a magány árnyéka. Táncolhatunk mosolyogva, mégis belülről a sírás ráz.
A színészek színészek. Mostmár nem csak egy cím, amit arra mondunk, aki filmben szerepel, hanem ez a szakmájuk a szakma minden tiszteletével együtt. Nem tökéletesek, nem hibátlanok, de színészek. Még Radcliffe volt talán a leghiteltelenebb, de ki tudja, lehet nála ezt jelenti Harry Potternek lenni...
Ha egyszer kijön ez a film 3D-ben, első szeretnék lenni a sorban, aki átveszi a jegyét... Nem voltak egyértelműek, mely jeleneteket szánták 3D-re, de azért akadt egy kettő, aminél összesúgtunk, hogy "Képzeld el 3D-ben" és kirázott a hideg...
A filmet jó helyen hagyták abba, erre lehetett számítani. Azért élt bennem egy halvány remény, hogy mi lenne ha.. de tudtam, hogy nem fér bele.
Mindent összevetve talán az eddigi legjobb HP film, nem csak a könyv szempontjából, és nem csak azért, mert nyilván ha most jelenne meg az első mozi, nem lennék oda-meg-vissza tőle, de azért is, mert megcsinálták. Odatették maguk és ha a következő is tartja a színvonalat, akkor azt mondom, felértékelik még a "szánalmas, gyenge próbálkozás" hatodik részt is. És itt legyen vége.
Tisztességgel lázárni egy film-korszakot a világtörténelem leggiccsesebb epiógusával! Én csak erre vágyom!

 

Szombaton voltam 21.
Egyre inkább érzem, hogy a kor igyekszik kihúzni alólam valamit, amit a legtöbben életnek csúfolnak, és közben mégis úgy érzem, semmi sem változik. Túlfogalmaztam? Jellemző...
Csak azt akarom mondani, hogy ilyen alapon lehetnék most 30 éves vagy 11 éves is, nem hiszem, hogy más lennék vagy leszek. Nyilván változtam, szándékosan vagy sem, és nyilván változni is fogok, de biztos van bennem valami, ami örök...
És úristen, 21 éves vagyok, annyi minden történt velem és mégis semmi. Megnéztem több ezer filmet, elolvastam pár száz könyvet, írtam egy pár sort, láttam néhány helyet, ismerek-ismertem sok-sok embert, szerettem és szeretek legalább tizedannyit, vannak tapasztalataim, tettem dolgokat, felejtettem és terveztem, és mégis, annyi minden van, amit még látnom kell, tennem kell, annyi ember van, akit megismernék és akit ismerni akarok örökké! És tessék. Az átlag életkor magyarországon a nőknél 75 éve körül van (Ha leszámítjuk annak az esélyét, hogy valamilyen betegség vagy baleset miatt idő előtt lelépnék) A Negyedén túl vagyok, és erre az időszakra mondják, hogy a legszebb. Az ilyen gondolatok a lelki öregedést tükrözik? Attól félek a legjobban, hogy egy reggel arra ébredek, hogy öreg vagyok.
De most még "csak" 21 vagyok. Jesszus, de távolinak tűnt még tavaj is ez a szám...
 

Hófehérke arcát a félelem falfehérre festi,
amint meglátja a vadász kését szívére emelni.
De a vadász megremeg s elejti fegyverét
”Hófehérke, fuss, vissza se nézz!
Mostohád volt az, ki fizetett ezért!”
Hófehérke futott, míg lábával bírta,
körülötte az erdő vadja kiéhezve várta.
A vadásznak lehet, megesett a szíve,
de az ösztönt egy állatból sem írt ki a szebb nem.
A fák mohó ágai meg-megtépték szegényt,
árnyak sötét szempárjai riogatták odébb.
Mígnem egyszer végre egy tisztásra tévedt,
mögötte az erdő keserűen nevet.
A holdfény szürke fényében megremeg a bozót,
bezárul mögötte hazafelé az út.
Hófehérke kénytelen előre menni,
lassú léptei alatt folyton a csapdát sejti.
Meglát a homályban egy apró házat,
elhagyottnak tűnt hát elfoglalta.
Csakhogy az erdőn túl, a hegynek gyomrában,
hét öreg törpe a gyémántot hajtotta.
”Későre jár, komák, ideje indulni!”
- s mind a hétnek vállán megvillan a csáklya.
Egyikük még gyorsan bezárta a rabot,
ki a védelmi pénzzel már egy hete adós.
Előttük az erdő megnyitja útjait,
félelmetes harci daluk még a fák is félik.
Hófehérke közben elaludt a házban,
nem is sejti, milyen sors vár rája.
A törpök észrevették rögtön, hogy valami nem stimmel
Falanx sorba állva keresték a gikszert.
Hamar meg is lelték, kétség sem fért hozzá,
Hófehérkét, szegény, láncra verve fogták.
Hiába bizonygatta, kiféle-miféle,
a birtokháborítóknak erre felé sincs hitele.
Így esett meg tehát, hogy a lánynak ében haja portól őszült,
vörös ajka a bánattól görbült.
Egyszer aztán a gonosz banya,
ki mostohája halálát kívánta,
meg nem kérdezte tükrét: „Ki volna szép, ha nem én?”
De a válasz már nem volt az ínyére:
”Hófehérke szépségét még meg sem közelíted.”
Árnysere rögtön lidércfényre pattant,
s egy órán belül a banya már mérget forralt.
Előkerül a régi, porlepte gúnya,
melyet még annó boszorkányként hordta.
Orrára bibircsók, szemére a csuha,
ennyi kell csak ahhoz, hogy a kislányt tőrbe csalja.
Hófehérke eközben rabigába verve
mosott, főzött, takarított a törpöknél már egy hete.
Meglátta az öreg, almaárus banyát,
nem sejtette, hogy éhes szeme mérgezett almára vágy.
Mohón befalta az érett gyümölcsöt,
s pár pillanat múlva holtan összerogyott.
A banya örömében el is felejtette
mit tanítottak neki a fulladásveszélyről.
Így nem vette észre, hogy a lány szíve még dobog,
mellkasa még mindig ütemesen mozog.
A törpök hazaérve észrevették a testet,
a bosszú a vérükben kegyetlenül lüktet.
Legélesebb fejszéjük kezükbe véve
átkutatták az erdőt nyomokat keresve.
Meglelték a banyát, ki eltévedt az úton,
s hét fejsze egyszerre csapott le rá rögtön.
Hófehérke testét koporsóba tették,
nincs többé náluk ingyen élő cseléd.
Eközben a herceg is megmutatta magát,
eddig kereste elveszett aráját.
Hófehérke volt az ő kedves szerelme,
a törpök is rögtön kedvesebbek vele.
Hangoztatták, hogy a lánynak sorsa jó volt,
de hálára már időt nem adott a sors.
A herceg erszényében aranyhalom csörrent
amit azt átadta egy apró törpnek.
Utolsó pillantást vetett még nőjére,
mielőtt a szögek elválasztják tőle.
A koporsó nagyot koppant a fagyos talajon,
a fedél alatt felpillantott a halott.
Hófehérke élt s életéért küzdött.
Kiásták a sírból is a herceg karjaiba vonta,
meghallva mi történt, rögvest kardját fogta.
”Hitvány népség”- kiáltotta,
s egy mozdulatával mind a hetet levágta. 
Hófehérke örült, hogy túszejtői már nem,
de remélte, hogy hercege még igencsak láncra verheti.
A herceg magában nem a násznak örül,
hanem a hozomány volt az, amitől vére hevült.
De a nagy boldogság sem tartott sokáig,
míg a férj erszénye a vagyontól, addig
az ifjú nej szeme a bánattól volt nagyobb.
A herceg gyorsan megunta kedvesét,
új kihívást keresve hanyagolta ’Fehért,
s árva hercegnők térdeinél henyélt.
Hófehérkét aztán megint hívta a vadász
”Jöjjön, kedves asszonyom, majd én vigyázom fejét,
addig szedjen szép nagy csokrot vadvirágból odébb”
Hófehérke ment is vele, eszébe sem ötlött,
fiatal lány volt még, mikor utoljára itt járt.
Most már öregebb lett s vagyona sem saját,
a vadásznak sem kell több, csak a parancsra várt.
Meg is kapta azt ő, nem kell félteni,
urának hű szolgája, rögvest teljesíti.
Hófehérke látja, hogy egy árny közelít
kezében egy hatalmas kés lecsapni kész.
Nem is próbál menekülni,
korábban sem jött össze,
keserűen felsóhajt és önként megy a tőrbe.
A Vadász megforgatja benne kétszer is a fegyvert,
ha korábban elengedte, most kétszeresen vesszen.
Hófehérke lelke már az égből nézi,
amint véres teste tömegsírban fekszik.
Itt a törpök várták már, hisz mocskos volt a konyha,
ismerős érzés volt a láncrafűzött boka.

Azt mondtam tegnap a csajoknak a szobában, hogy ilyen címmel fogok blogbejegyzést írni.
de!
A cím és a téma között nem lesz összefüggés, szóval akinek a cím keltette volna fel a figyelmét, csalódást kell okoznom. De elengedem a szemetek, böngésszetek tovább bátran, nem írok semmi olyat, ami megváltoztatná az életetek vagy  csak ott hagyná gépelt nyomait a retinátokban --> vagyis a lelketekben.
Hm, túl sokat jegyzetelek újabban, vázlatos lettem, mert
a, tényleg túl sokat jegyzetelek --> bejárok órákra (általában)
b, bepótolom a jegyzeteket --> nem járok be órákra VAGY! bejárok, csak nem gépelek.
c, írói ambícióm kiélésére koptatom a kaviatúrát (jó vicc... XD) --> ellentét: hisz most is írói ambícióim oltárán áldozom (..?)

Szóval, a lényeg, hogy megint eltelt egy hét.
Mivel? ... nem kerül már rám a sor Új-Zéland prezentálásában, de még ha majd úgy adódik, hogy javítanom kell, akkor beviszem magammal a térképet és az is számít, meg el kell küldenem az anyagot 'mélen, és majd véletlenül hozzácsatolok egy fényképet a térképről :P
Szétnézek a szobában, hátha valami eszembe juttatja, mi történt, de valójában csak élünk, és említésre sem érdemes világmegrengető tetteinkről a napi sajtó óránként beszámol, szóval fölöslegesen kísértek egy jó kis ínhüvelygyulladást...

Szombaton megelőlegezték tesómék a szülinapi köszöntést Dorinával, kaptam tőlük egy qurva jó könyvet! Ezt:

Vasárnap (miután persze szombaton időben felkeltem tök fölöslegesen, mert még szép hogy elfelejtettem, hogy csak másnap lesz) sikerült épp hogy felkelnem a 10órás megbeszélésre önkéntes ügyben. Keményem nyomta a keménybag, mit ne mondjak. A szándék jó bennünk, csak a vér ne folyna :P
Most Eger, holnapig, remélhetőleg holnap ilyenkor már otthon dekkolok, kevésbé kedvező jövőképeim szerint viszont feltehetően épp a kutatásmódszertan jegyzetek után kutatok és/vagy prezentációt csinálok és/vagy meggyőző beszédet írok és/vagy nemtudom, de biztos lesz még valami dolgom addig.

Szülinapi terveim? Meglepem magam egy HP7,5 filmmel a szolnoksziti szinemaszitiben negyedmagammal (Igen, Anit is sikerült meggyőznöm!), ezzel le is tudom éves mozimennyiségem. Délután kérek mindenkit érkezési sorrendben fáradjon az ajándékátadó pulhoz és kifelé menet vegyen egy szelet tortát. A puszikat az influenza járványra való teintettel postán várjom!

21... hogybasszameg :S
 

Könyv: Az operaház fantomja
Nagyon tetszett! Annyira, hogy amikor utánna megnéztem a filmet (ami egyébként nem is volt rossz), teljesen kiakadtam, amiért nem könyvhű a feldolgozás. Nyilván a musicel volt a mérvadó, de attól még lehetett volna könyvhűbb, sötétebb, komorabb filmet csinálni a zenei alap megőrzésével. De mindegy...
Azóta Dorka Böszörményis rémálomkönyvét olvasom, de azon kívül, hogy kétszer is rémálmodtam a héten, nem sok nyomot hagy bennem. Ritkán hagyok félbe könyvet, de most lehet...
Film: Lassan semmi. Ha van egy kis időm, Azok a '70-es évek show-t nézek, de egyébként ott tartok, hogy Dextert nem néztem két hete, pedig itt vannak a gépen a részek... több sorozattal is így jártam... de most összejöttek a prezentációk és a ZH-k, mindhárt vizsgaidőszak...
 

Annyi minden volt ebben a hétben, de valahogy nem jut eszembe semmi, csak a baleset...
Mindenki olvasott róla, én is csak annyira részesülök benne, mint a többség, de valahogy mégis közelebbnek érzem... Jászberény, ex-lehelesek, a jegyzőnőnk fia, anya munkatársa... és nyilván semmi köze a kettőnek egymáshoz, de majdnem egy éve történt Pécsett a diákgyilkosság, és önkénetelenül is felidéződik és - tényleg semmi köze hozzá- de eszembe jut, párhuzamot vonok: minden ok nélkül meghaltak fiatalok, akik előtt ott volt az élet, akikben benne volt a természetes remény, és egy véletlen baleset, egy rosszul választott kanyar és tessék. Aki meghalt, annak azért, aki túlélte, annak pedig azért maradt ott az élete.
Egy balesetben mindenki hibás vagy senki sem. Ez erre a balesetre is igaz. Nem discoban voltak, nem ittak, nem drogoztak, hétköznapi srácok voltak, akik néptáncolni voltak a Fonóban, és hazafelé felmentek egy útra, amire nem kellett volna. Nem hibáztathatja senki a sofőrt, ha tudta volna, ha csak sejti, biztos nem arra megy. De rosszul döntött, ahogy rosszul döntöttek a többiek is, amikor hatan zsúfolódtak be egy kis autóba, amikor hajnali kettőkor indultak haza, amikor megbíztak az ítélőképességükben, amikor nem kérdőjelezték meg a sofőr döntését, amikor egyáltalán felkeltek szerda reggel... fokozhatjuk az okokat, amiből csak az következik, hogy nem tehet róla senki. Azzal, hogy a túlélők között keressük a bűnbakot nem hozzuk vissza az elvesztetteket.
Ez egy olyan tragédia, amivel mindenkinek szembe kell nézni. Akik ismerték és szerették őket, akik ott ültek mellettük, akik kénytelenek elviselni a hiányukat, akik kihúztúk őket a roncsokból, akik rájukterítették a halotti leplet, akik viszik majd a koporsójukat, akik koszorút tesznek a sírjukra, akik minden este velük álmodnak, akik csak látták őket, akik csak tudják, hogy látták őket egyszer, akik tanulnak belőle, akik sosem felejtik, akik hallják, akik látták... tragédia.

Baleset.

És aki vádaskodik, aki még a kormányt is hibáztatja, akinek világmegváltó törvényreform elképzelései vannak, aki minden rosszban a politikát és a részeg-drogos fiatalokat látja, csak beszél össze vissza, az gondolja végig, mi az, amit ő ne tett volna meg?
-Hatan vagyunk, nem baj, hogy öt személyes a kocsi, egy óra alatt otthon vagyunk, elférünk - Nekem megvolt a hasonló helyzet, régi bogárhátú zastava, hárman hátul, anya vezet, tesóm guggol az anyósülés helyén.
- Rossz útra kanyarodtak, nem ismerték a környéket - pipa. Ha nem is hasonlóan, kóvájgás és térképböngészés az utca szélén, tolatás, kicentizés volt már felénk is. Pesten mindig.
- Hajnali hazaút - részletezzem?


Ez az élet. Az élet szar, áldozatokkal jár. Ez pedig az élet filozófiája.
 

Kaptam egy új cipőt. Gumikacsát festettem.

Oké, fogalmam sincs, hogy mióta nem frissítettem, illet van, és ez a fogalom a "régen", és még dátumra pontosan is tudom, hogy ez a bizonyos "régen" legalább mekkora időintervallumot foglal magába, de hát mi a fenének bonyolítsam? Régen frissítettem, 'oszt kész!
Nyilván közben végigdöglöttem egy bő hetes ősziszünetet is, de mivel anya olvassa a blogom, megjegyezném, hogy igenis tanultam! 80 oldalnyi országismereten rágtam át magam, messze előrébb járok, mint a csoporttársaim e téren, plusz minden előadandómról tudom, hogy mi lesz a témája (kivéve a Társadalmiproblémákisdiagnózisok előadásét, amire még mindig nincs meg a könyv! Ha holnap nem lesz bent egyik könyvtárban sem, meg kell rendelnem...).
Egyébként voltam Aniéknál Leával meg Dórival, jó volt, teáztunk, beszéltünk, szokásos.
Suli van. Meg Dorka szülinapja, pont ma, úgyhogy BOLDOGOT NEKI.
Voltunk futni hétfőn, mert tiszta ideg voltam, amiért a három hibás nyelvtan zh-ra hármast adott a tanár! Pedig 82%-os lett, legalább egy négyest megért volna... :S :S :S :S Aztán tegnapra persze izomlázunk lett Annával, mert vele futottam, és le kellett mozogni, ezért megint futni mentünk, csak most a tornateremben, és legalább háromszor annyit futottunk és észre sem vettük, csak amikor megálltunk és jajj XD És persze mégjobban izomlázunk lett...
Könyv: Megvolt a Wattson család története, ami nagyon gáááz! Ha Austen-nek esélye lett volna befejezni, talán kerekedhetett volna belőle egy Mansfield kastély stílusú nem túl erős regény, de így esélye sem volt. Most Az operaház fantomja van terítéken. Érdekes a stílusa, de gyorsan meg lehet szokni, és aztán már letehetetlen.
Filmek: JAG. Amíg otthon voltam. Most Azok a '70-es évek show DVD-ről és Family Guy felváltva. Meg bújom a rohadt szennylapokat nyelvtani hibákat keresve nyelvtan órára!!!!! És felrobbanok pedig még egy újsággal sem végeztem :S :S 
Most meg vááá, unatkozom, ezért is írok. Anyám erre azt mondaná: "De jó neked, hogy van időd unatkozni. Tanuljál!" ... -.-


 

- 95 % lett az első szoc. ZH-m. Ha a következő kettő is ekörül alakul, nem kell vizsgáznom.
- Nem került sor Új-Zélandra hétfőn, nem is baj XD
- Megírtuk a nyelvtam ZH-t, nem volt vészes, talán nem lesz olyan rossz :S reménykedem.
- Afrikai tea-délutánon megnyertük Annával a csocsóversenyt. Nem hittem volna.
- Voltunk Aniéknál, kijöttek értem, mert késett 20 percet a busz. Hazafelé meg Ádám hozott, mert jött haza Pestről. XFkatort néztem, de azt hiszem, ez feltűnt.
- Mindjárt kiolvasom a Madárkát, aztán vagy "A Watson család történetét" olvasom, vagy az Emmát.
- Fáj a hasam :S :( Éhes vagyok. Hideg van :S Szeretek panaszkodni.

 

Időrendi inkorrektségemért előre is bocsánatot kérek, de most belecsöppentem egy X-Faktor faktorba (hu, gyenge szóvicc, "adjegyötöst!") és elkapott a reflektálhatnék...

Gyakorlatilag ez az első igazi X élményem, leszámítva azt a kb öt perces kis szösszenetet, amiben részem volt még annó, amikor egyszerre ment a Gigacsillaggal, és hát az utóbbi lehet, hogy kevesebb tehetséget vonultat föl, de a músor jobb volt, mint az ertéelen. Most meg nem látok sok külömbséget...
Rock.
Jaj, mondom ha már ezt kell elviselnem, hát így még talán meg sem bánom annyira. De az első dallal megalapozták a hangulatot, vagy inkább a stílusból adódható (szerény elvárásaim szerint) alapvető hangulat hiányát.
It's my life. Nem kérek sokat, ez egy egyszerű Bon Jovi szám, nem lehet elrontani. De annyira egyénisíteni akarták, hogy még az oké, lasson belelendülő kezdéssel esélye is lehetett volna (és megint emeljük ki, hogy ez bár élő show, a nézők 99% még így a tv előtt ül) elcseszték. Konkrétan olyan érzésem volt, mint amikor az új TCS lemezt hallgattam, és amikor már feszít, hogy nah most, akkor visszaváltottak két sebességgel, és ezt ismételgették, és pont a katarzis előtt befékeztek, hogy nahazértmégsem.
Aztán PurpleRain, anyum most már konkrétan szerelmes lett a szlovák pasiba, még a mobilját is el kellett dugnom, nehogy sms-ezgetni kezdjen itt nekem...

Hazaérek, és mivel várnak? Foo Fighters - The pretender
Piros tütüs kócos kisjány. Ha nem ismerném az eredetit sem tetszene, így meg... de legalább benne volt a kalapban, és értékelem, hogy egy itthon (az utóbbi időket leszámítva) kevesebb figyelmet kapott banda is számításba jöhet egy alapvetően kommersz műsorban. Még most is úgy gondolom, itt a két véglettel lehet közönséget nyerni, és ez azok a dalok, akiket mindenki ismer, vagy amin sírunk. A többi felett csak átsiklunk. Én ha küldenék sms-t, most küldenék a Pretender-re, de nem az előadás vagy az énekenő miatt, hanem csak FF rajongói múltamat tekintve. Ez megmelengette a lelkem, de azért megkérdeztem anyát, hogy neki, mint nem elfogult hallgatónak, mi a benyomása az előadásról, és hát nagyon hüppögött...
De!!!! Mr. Beatriche túlkiabálva mindenkit elmondta a hét idézetét: "A Foo Fighters az igazi mai rock zene!"
Ámen!

Kölyköd voltam, de inkább lettem volna árva :S Erről setöbbet!

Közben eszembe jutott szegény Dumbo előadása, ami kissé emlékeztetett egy jól összetett MM klipre, leszámítva az énekes sminkjét, báááár, ha úgy lett volna kisminkelve, talán nem közli vele Rapülők Péter, hogy elég a tehetség a sikerhez és a nőkhöz, és konkrétan lecsúnyázta. Azért ez nem volt fain dolog!

Hipp-hopp, jött ... ívöneszenc (nemtom hogy írják, talán... Evanescence? :S )
Hát, nem figyeltem, mondjuk az én figyelmem amúgy sem terelné el a "dejólábaidvannak", de közben gépeltem. Hát, mondjuk, korrekt volt. Még így is szívesebben hallgatnám az eredetit, de nem találok benne különösebb kifogásolnivalót.

(Gyerünk, erőlködj Anyuka!!!! :S :S ) Talán addig kellett volna elmennem vacsizni, amíg ő énekelt, legalább megmenekültem volna. Nah mit mond a kritika...
"Nem találod meg a hangot" pipa
"Huulámzó volt a produkció" pipa
"Rosszul fogod meg a hangokat, végig hamis volt" pipa
"Minden előadónak kell adnia valamit, amit a hallgató tovább álmodhat" Hendrix <3 Geszti :( nem pipa
Nah nézd már, egyetértettem a zsűrivel? :D Valaki írja fel a dátumot, pirosbetűs ünnep lesz XD Persze ők segget is nyaltak közben, én nem babusgatom őket, azért vannak a mentorok :S 
 
Jaj, miért kell nekik emlékeztetniük a Nyárcsajokra? :S Az volt az est mélypontja... Én érzem magam kényelmetlenül a rossz előadásukért.
És most derül ki, miről maradtam le! ÁJOFDÖTÁJGÖR!!!!! :( Megmégegyvalamiamineknemtomanevét,denemisbajmertszarvolt ):

Off
Mondjuk elég egyedi fogalmuk van a rock-ról a sztájlisztoknak :S De! Ördög Nóriból alaposan (most úgy általában, az évek alatt, nem egyik hétről a másikra értem) kihozták a dívát. Sokkal szimpatikusabb, mint Liptai. Sőt, Balázs egójával már a tököm teli van, még úgy is, hogy ezen poénkodnak és szivatják, de még mindig elviselhetőbb páros, mint a tv2s bagázs.
Nah de mit is akartam :S elfelejtettem. Xfaktor: Megasztár - 1:1
Jah, tudom, miért nem volt csillagblog? Hiányzott? Nekem nem. Nah ezért nem volt. Meg mert pont ezért felejtettem el bekapcsolni a tv-t... XD

Oké, nem szeretem Tóth Gabi zenéjét, de ez a rock.
Ezt egyikőjük sem hozta ma. És nem a dalválasztáson múlik meg hogy mennyit vannak a színpadon.
Gabiról: Sosem csíptem, most sem különösebben, hidegen hagy, de a piárosának fizetésemelést adnék, mert 1, nőt faragtak belőle, 2, kurva jól néz ki, imidzs lett belőle. Diktál. Ez van.

 Eredmény:
Egyedül a Nyárcsajokban voltam biztos, a többiek nem izgatnak. A lényeg hogy ők minimum megmérkőzzenek a bentmaradásért. Ha kiesnek sem tragédia.
meg kettőből könnyebb kiválasztani a jobbat, mint tízből...
Hajrá.

Eddig gyenge. És nem mutatnak javuló tendenciát.
Most nem azért, énekelgetnek, nem is rossz, úgy általában nézve, de csinos pofi meg hosszú lábak nem elég egy ilyen mezőnyben.
Hideg van. De a baj az, hogy mert még nem ért ide a meleg, és nem azért, mert kirázott volna a hideg az előadásuktól.
Janicsák VECA, jól értettem? Oké...
Nah most lenne jó ismerni az átlagos teljesítményüket, mert eddig Vecácska kalsszisokkal jobb, pedig biztos nem véletlenül maradtak bent eddig a Sister-ek sem...
Szerintem nem is kérdéses.
Csak mert kirázott a hideg.

Khm, azt hiszem most ő is érzi, hogy megverte őket. Bocsi :P

Sajnálom. Igazam lett.

Az eredeti, csak hogy értsétek:

Nah, az élő blogolás nem jött össze, de most már bekapcsoltam a tv-t!!! XD

1. Pont Ivett következett, és mint Márk blogjának állandó törzs-olvasója, kicsit úgy érzem, ha már valaki, akkor ő nyerjen. Leginkább azért, mert a többieket egynél többször nem hiszem hogy hallottam volna a műsorban, meg mert többé-kevésbé nem izgat, ki fogja megnyerni. Nyilván, ha valaki olyan fog nyelni, aki nagyon unszimpatikus, akkor pampogni fogok, de most csak inkább majd azt írom ki, ami eszembe jut. És azt hiszem, ettől függetlenül elég tárgyilagos vizsgálódó lehetek a témában.
Ivett: jó volt. Ennyi. Nam hagyott bennem mély nyomot, ez van. Egy Csetháti dal? Nem hat úgy, mint annó Tóth Veránál, aki tényleg nagyon emlékeztetett rá hangilag is, meg akkor ez aktuálisabb volt. Ez a dal hibátlan volt előadásilag, de ez egy verseny. Sokat hangoztatom a dalválasztás fontosságát, amit most elszúrtak. Egy olyan dal kellett volna, ami jobban megfogja a közönséget, nem  csak meghallgatja, bólogat, és már a következő dal jön, és ott is bólogat, és az előzőnek már ott sincs a nyoma. Ha jól sejtem, most magyar nyelvű dalok estéje van. Egy "Szomorú vasárnap"-ért még én is küldtem volna sms-t, ha úgy teljesít, mint eddig.

2. Friderikusszal már a tököm ki van. Hogy néz ki? A függönyt aggaták rá, vagy mi? Nem elég, hogy a pasi maga Havas Henrik rosszul sikerül reinkarnációja, ott terpeszkedik és osztja a hülye észt, még a stílusficamos sztájlisztok baromkodásait is rajta kell elviselnünk? Nah meg Eszenyin... nem tudom, hogy tudják úgy összehozni, hogy csak ez a kettő csinál magából hülyét minden héten... az a kalap! Mint egy kupiban, vagy egy R'n'B klipben... szánalom!Plusz a piros a zöldhöz nem is megy.. Presser meg Mester még olyan normálisan vannak odatéve, nem értem...

3. Nah mos énekelt ez assss (oda kellett fordulnom megnézni a nevét) Kökény Attila. Ha nem tudom, hogy most énekel, nem is veszem észre. Olyan andalító volt, ha jobban figyeltem volna rá, lehet bealszom XD De majd újrahallgatom, mert annyira nem is fikázzák XD 

4. Visszatérve az első pontra: Mintha megfogadták volna a múltheti véleményem a Glee-s hajeffektről, vagy cska Ivettnél, de örülök, hogy végre nem valami hülye estélyibe vagy LédiGagás szarba öltöztették... Ezzel legalább egyet tudok érteni.
Azzal meg nem, hogy Liptai mits személyeskedett vele... Sztem Ivettnek jó alakja van, a tv kövérít, lehet ezért érzi úgy, hogy fogyni kell. Szerintem nem szükséges fogynia, a kondiján meg azért kell fejleszteni, hogy bírja az egész estét éneklést meg táncolást. Ezt Liptai nem fogja fel, ő csak tipeg a színpadon meg nyomja a hülyeségét. A zsűriben lenne a helye... :/
De örülök, hogy Ivett ilyen jól fogadja, hogy hagyadik, hol áll a listán. Egyre szimpatikusabb, bár elég keveset kapok belőle meg a többiekből is. Meg mert Márk manipulált... basszus! ... XD

5. Ez a Ringasd-el-magad inkább Altasd-el-magadra sikerült... Ahogy mindenki a fél soros kis szólójában akarta kiénekelni azt, amit tud, kicsit sok volt. A közös daloknak nem a saját magunk bizonyítására kéne szolgálni, hanem a csapaténeklésre, arra, hogy együtt énekelünk, együtt tökéletes a dal. Az együtt énekelt részekkel nem is volt baj, csak ez a "leénekellek titeket" attitűd, ami átjött, az megint sok. Meg egyébként is, uncsi volt.

6. Annak a kicsi lányak senki sem fogja a kezét eredményhirdetéskor? Grr!
 
7.
23.21
Látom lelki szemeim előtt Márkot, amint ökölbe szorított kézzel mered a képernyőre, észre sem veszi, de a lélgezete meg-meg áll egy perce, majd mikor a felvezetésben elhangzik, hogy valaki eddig sokat sírt, de most nem kell, már tudja, mint ahogy mi is, hogy ez ő lesz. De csak még erősebben szorítja ökölbe a kezeit és mégjobban koncentrál a hosszú perceknek tűnő pillanatokban, mikor aztán végül mégis csak kimondják, hogy Ivett. Ekkor elfojtott hangerejű örömkiálltással emelkedik a levegőbe, belebokszol a nagy semmibe és ad egy pofont a az elmúlt heteknek! 
És akkor most tipp: Annácska hazamehet.
Ezt benéztem. De legalább Friderikusz kimondta, ami a legnagyobb bajom nekem is.
sajnálom, nincs ott a helye.
Anna, mit gondolsz, mi fog történni, ha nyersz , vagy döntős leszel? Lemez, turné, világhír? Álmodj királylány! Amíg tv-ben vagy, lehet hogy figyelnek rád, ha vége lesz a Megasztárnak, egy pár hónapig lovagolnak a fiatal tehetség témáján, talán egy kis mellékszerep a Jóban Rosszban-ban, de aztán mi lesz? Egy év múlva senkit nem fog érdekelni, mi van veled, a rádiók nem játszák egy 10 éves kislány dalait, a viván meg az Mtv-n nincs reggeli matiné... Sajnálom, jó vagy, tehetséges, de sokat kell még tanulnod. Nem neked való még ez az élet. Előbb legyél gyerek, tanuld meg a logaritmust, mutasd meg, hogy nem csak tehetséges vagy, de eszed is van hozzá. Aztán vissza kell jönni és bebizonyítani, hogy fejlődtél és joggal lehetsz az adott év csillaga, nem csak egy hullócsillag egy közepes szériában...
 

Hu, most két hetet voltam itt, Egerben, és zajlott az élet! 
1. Csütörtök
Saját szervezésű szakestünk. Éjfél után keveredtem vissza a koliba, nem rúgtam be, és a friss esti levegő sokat kurtított a macifröccs hatásán is.
Azt viszont nem tudom, Zsófi itt min röhögött annyira... XD

2. Egy átszenvedett szombati tanítási nap és egy uncsi vasárnap.
Mivel totál készek voltunk, Fruzsina a lelki hétvégétől, én meg úgy általában, így még csak a vár napjára sem mentünk el...
3. Kelepelés
Mint jólnevelt kis gólyácskák a rókává érés küszöbén, hétfő este serényen végigkelepeltük a belvárost, mert hát miért is ne? Hangosak voltunk, de a hangosnak abban a fogalmában, amire még én is azt mondtom, hogy hangos. Szóval, igencsak hangosak voltunk. És világítottunk a Dobó téren. Ha valaki véletlenül felülről nézett volna minket, mint ahogy gondolom egyesek kevésbé véletlenül néztek is, olyan EKF forma felállásban álltunk. Totál véletlenül... :P
A GTK gólyáinak képviseletét kb 90%-ban a KoMédiások tették ki. Szép kis arány :)

 4. Alkottam
A hétfői Összehasonlító országelemzések (köznapi nevén földrajz) órán én prezentálom Új-Zélandot, és mivel kedves tanárurunk semmi hajlandóságot nem mutat arra, hogy projectort szerezzem a bemutatókhoz, én már inkább anélkül tervezem meg az egészet. Szerintem nem bírja a kicsi szive, hogy mások is mutassanak fényképeket rajta kívül... Nem baj, én megoldottam. Félig-meddig és úgy-ahogy.
Ez egy folyamat ábra. Az utolsó kép azért olyan állati jó, mert még nedves volt a "tenger", és a fények is pont szerencsésen sütöttek. És a helikopter sem árnyékolt :P

5. Most
Most épp zajlik a gólyabál egy kicsit odébb. A fél koli ott partizik, mi meg tartjuk a frontot Annával a harmadikon. Nekem sem pénzem, sem erőm vagy kedvem nem volt elcaplatni oda, de jól elvoltunk mi is  addig, amíg mindenki készülődött. Segítettünk kiégett ruhát pótolni, ékszereket kiválasztani, önbizalmat és hajat tupírozni.
Tegnap este megnéztük a BésB mind a hat részét, ennek örömére ma meg a Mátkaság és legényéletet. Holnap irány haza! :) 

Hétvégi tervek: Kiolvasni a Madárkát, megtanulni a nyelvtant, elkészíteni a prezentációt, teli zabálni magam a családi nagyzabáláson, könyvtárba menni, vasárnap visszajönni. Eddig kb ennyi, azt hiszem. Talán, ha nem felejtem el, sort kerítek egy péntek esti élő blogolásra is a Megacsillag alatt. Közkívánatra... XD

Ne olvassad a blogomat mert váááááááááááááááá!!!!!! Felteszlek az internetre!!! 

Tescoba nem lehet menni üres hassal és teli pénztárcával.
Ez a szabály.
Én rendszeresen áthágom a szabályokat. Ma is... eredménye(i):

 

A hajam lila. Elvileg. Holnap még újraestjük, mert az egy adag épphogy elég volt, plusz ecsetet sem vettem, úgyhogy még fogkevét kell szereznem... XD

Vettem egy új bögrét. Az eset vége az lett, hogy a régi bögrémnek letört a füle.
Tökre baleset volt csak! Nyugodtan törölgettem, erre kiugrott a kezemből! Még szerencse, hogy ennyivel megúszta... :P Gyors pillanatragasztó elsősegélyben részesítettem, de hiányos a szerkezet. Azért elég stabil, nah de akkor is :(

Nincs időm blogolni, pedig már a koliszobában is van net... de hát ha van egy percnyi időm, az tényleg kb egy percnyi. XD Egyébként meg semmi említésre méltó dolog nem történik. Anyát msnezni tanítottam, ha minden rendben lesz, megyek önkéntesnek az EgerTV-hez, akkor talán majd lesz miről írni :P
Újjabban épp hogy utól érem magam a sorozataimmal, bár még nem sok epi hagyott bennem mély nyomot az idei idényben. Meglepő módon, az egyik ilyen epi a House második része volt. A Glee harmadik része volt viszont a legmélyebb katarzis, amikor könnyeim kellett törölgetnem a Bé épületben... :( Máskülönben meg ha valamiről megvan a véleményem, legalább emberek között tudhattok, és mivel rájuk ömlesztem irdatlan mennyiségű hülyeségem, most egy ideig biztos nem fényezem erre a klaviatúrát :) 
Héten megint duplázok, anyának majd hiányozni fogok :P De tömbösítésünk lesz, meg tán szaktalálkozót szervezünk. Nem tudom, mi lesz belőle, de ha lesz valami, legalább egyszer bebaktatok a városba éjszakázni :) :D

Könyv: William Wharton- Madárka
Mint kiderült, anyának megvan ez a könyv még az 50ft/könyv időszakából. Nembaj, Lenke kiadásában kezdtem el, már ezt is fogom kivégezni :) 
Film: Út a vadonba.
Basszus, csak annyi.

Jelenleg meg szörnyülködöm az ikszfaktor meg a megasztár borzalmain, és nem értem, mit van úgy oda mindenki... élőben biztos van valami minimális katarzisélmény, amit egyébként a legrosszabb élő zene is kivált az emberből, csak mert élő zene, de a tv nem csak kövérít, de torzít is. Bár képtelen vagyok elhinni, hogy ez az alapanyag marad csak a tv2nek ... az rtl-en kevesebb ideig bírtam. Maga a műsor felépítése sokkolt. Minek nekik Valóvilág megint, ha az Xfaktoruk is ezen alapszik? ... Mindegy, Madonna nagyon nem fekszik a "megasztároknak" ...
 

Van egy ilyen óránk, és kapogatjuk a sok kreatív feladatot, és legalább "alkotok".
A kis Jacko :)

Ettől függetlenül még utálok festeni!

Eltelt a hét. Összefoglalva talán a legfontosabb esemény, hogy végre van internet a szobánkban, és hogy rájöttem, a Bépület internetkapcsolata tökéletesen megfelel a fájlmegosztásos töltésre :P ÚGyhogy csütörtökön le is kaptam egy heti sorozatadagot és még aznap este le is daráltam Annával. És nem, nem beszélek magamról harmadik személyben, hanem Anna a szobatársam. Meg Fruzsina is a szobatársam. Meg Ili is, aki halálra rémisztett, mert tegnapig nem is találkoztam vele, és beléptem a szobába, megálltam a szekrénynél és egyszer csak: "Hello!" XD Megállt a szivem is XD 
Jaj, és egyébként internet... helyet kellett cserélnem Fruzsinával, mert nem ért el a kábel az asztalomig XD Most itt gubbasztok a tetőalatt, és nem tetszik :( KEll egy wifii... :(
Most lelki gyakorlaton vagyok a koliban a hétvégén, egész jó közösségépítő, a vallási oldala egész tűrhető, bár ma minden misét meg lelkigyakorlatot kihagytunk XD "átaludtuk", nah ... :P 
Ma felcaplattunk az Eged hegyre, utólag megérte a kínlódás, odafent jó volt, lefelé meg megint csak utólag nézve nem is volt olyan vészes az út XD A "LadyGaga" elvre meneteltünk XD Hosszú elmagyarázni... XD

Eged-hegyi képek

...avagy A hős legendéja sorozat.
Adott egy generáció, pontosabban az egyém, ami a rendszerváltási nagy szólásszabadságban és a magyar szinten televiziózási forradalomnak minősülő, vagyis a Tv2 és az RTL klub elindulásának napjára is emlékeznek (elsős voltam, szeptember volt, azt sem tudtam elképzeni, mi az az RTL klub, amikor már ott dekkoltam a klipklub előtt), és ez a generáció volt az, aki nem csak a Barátok Közt-ön, de az amerikából minket elárasztó sorozatok elsős fogyasztói voltak még a TV képernyők elé cövekelve. És ezekből nőttünk ki mi, azok, akik hétről hétre töltögetjük és nézzük az internetes adásokat kismillió különböző stílusú és színvonalú sorozatok garmadából válogatva. És ki ne lenne közöttünk, aki még tizen évek múltán is nem úgy gondolna vissza a Xena és Hercules sorozatokra, mint ennek a sorozatfüggésnek és junkie-jellemvonásnak az első kiváltójára? ÉS ha adott ez a belénkragadt ősrajongás (mint ahogy apáink az O+A, Bikini és Republik nagy kedvelői voltak), akkor ha akarnánk sem tudnánk egy olyan fantasy világot utálni, amit ráadásul ugyanaz az ötletgárda ötlött ki, csak persze felhasználva az idő előreahaldtával kézenekvővé vált technikai lehetőségeket. És mi lett az eredménye? Egy fantasztikus könyvadaptácis sorozat gyönyörű helyszínekkel, fantasztikus kalandokkal, lényekkel, karakterekkel. És bár többen méltatlannak nevezték a sorozatot a könyv vizuális feldolgozására, én nem is merek belegondolni, ha valami ilyen mély nyomot tud hagyni benne, ami amúgy közel sem olyan jó, mint az eredeti, akkor milyen nyomot hagy majd bennem a könyv, ha felütöm egyszer? :O Félek kicsit. Nem a csalódástól, hanem attól, hogy mégjobban beszippant és olyan szélsőséges rajongást vált ki belőlem, amit próbálok elkerülni, mert túl sok ilyen dologba hagyom belerángatni magam, és nem hogy függő, de fanatikus leszek, és ezt nem kultiválja a társas közösségem, főleg, hogy ők kicsit sem viszonyulnak így a dolgokhoz.
A baj az egésszel igazából az, hogy rátaláltam, megszerettem, végignéztem, és vége. Két fantasztikus évad és az utolsó epizód őrült vágtája után mire fellélegezhetnék, hogy végre, kiderül, hogy vége :(