defiszon

A keddi prezentációs technikák órára készítenünk kell egy önarcképet, bármilyen technikával, és egy üzenet is hordoznia kell a képnek. Valami olyan üzenetet, ami ránk jellemző. Nah hogy ebből a képből milyen üzenet jön át, azt nem tudom, de valahogy a "könyvszeretetet" akartam kifejezni és a fantáziát. Szóval, majd kiderül... :P
(Az arcon az a paca az csak egy paca XD)
 

...avagy a nap dalos oldala.
Vasárnap. Eger.
Alig várom, hogy unokaimnak mesélhessem, hogyan csápoltam az első sorban az első Magyar Dal Napja fővárosban, Egerben.

Szerintem nem csak hogy történelmi pillanat volt, de az egyik legnagyobb élmény, amit eddig szerencsém volt megtapasztalni. Az ember életében ritka az ilyen pillanat, mert a többségük tovább tart egy vasárnap délutánnál (barátok, család, szerelmek, kedvencek, stb), de a kiemelkedő pillanatok közül igencsak az élre tör.
Nem volt most bennem olyan izgalom, mint amikor 15-16 évesen Boldogházán bepogóztuk magunk az első sorba a Tankcsapda koncerten, és halált megvető bátorsággal ugráltam és csápoltam és üvöltöttem és váááváváváááá, nem volt bennem olyan érzés, hogy "hú, most xy itt lesz tőlem 5 méterre" (Oké, azért Lovasinak nagyon örültem, de mégsem vesztem meg annyira), hanem most igazi, színtiszta koncertélmény volt. Ugyanúgy örültem az ismeretlen fellépőknek, mint a kedvenceimnek is. Hagytam, hogy élvezzem a zenét attól függetlenül, mennyire ismerem őket. És tökéletesen bevált.
Az est fényontja, közösségi szemmel nézve, az akkor volt, amikor a Csík zenekar után a Kiscsillag road-olása kezdődött és a hangfalakból felcsendülő első dal a Bikini "Mielőtt végleg elmegyek" című dala volt, és a közönség teljesen természetesen, egyénenként és mégis egy tömegként egyszerre kezdte énekelni a jól ismert sorokat. És hallottuk magunk. És kirázott a hideg.
Megdobogtattuk a Dobó tér szívét. Mi magunk voltunk a Dobó tér, a tömeg.
És igen, Presser Gábor, látom rajtad, hogy unod a seggnyalást, de kiharcoltad magadnak, hogy a neved összeforrjon a Magyar Dal Napjával, és ezért olyan fényesre fogják nyalni hálából a segged ahová csak mész, hogy még többször megfontolod, megérte-e belevágni egyáltalán... De én akkor is azt mondom, hogy megérte.

A képeken kópirájt van, nem lopkodni! :D

Szombaton ünnepeltük mamám névnapját, és egy extra vendéggel bővült ki ki'ccsaládunk létszáma: Dorottya német cserediák vendégéve, Márííí-val. Nem tudom, hogy írja a nevét, csak azt, hogy franciásan mondják és hogy neki is névnapja volt tehát :P
Dorka azt mondta, csak annyit beszél angolul a csaja, mint amennyit ő, tehát nem kezdeményeztem vele társalgást. Viszont annak, amit beszéltek németül, legalább a 90%-át simán felfogtam, de megszólalni az "Ichbinderzug"-on kívül semmit sem tudtam. De legalább megnevettettem... filmet lehetne forgatni arról, milyen módszerekkel próbálják megértetni magukat a magyarok a külföldiekkel, szerintem kasszasiker komédia lenne. És simán apámnak osztanám a főszerepet XD
De persze a nap fénypontja a három nyelven játszott activity volt XD Magyarul és németül írt fel először Zsófi, majd Ági szavakat, amiket mutogatni vagy rajzolni kellett, és magyarul, németül és angolul találgattunk, attól függően ugye, hogy ki mutogatott vagy rajzolt :P
Az "érdekes volt" egy igen gyenge kifejezés az élményre XD egy külön szót kellene létrehozni, ami magába foglalná a "vicces","röhejes","nagyon jó","kétségbeesjtő" és "lehetetlen" szavakat... XD Valahogy úgy hangzana, hogy: Jajjj...
Bár nem tudom, lehet az ország város nagyobb kihívás volt, de inkább csak az angol ABC dalolászása miatt fejben XD nembaj, nem lettem utolsó és ez már nekem bőven elég :)
Oh, és a lényeg: Maryyy beszélt nagolul, nagyon is jól, tök jól megértettük egymást. Néha belebonyolódtam a saját hülye magyarázataimba, de egyébként hasonló beállítottaságú, mint Dorka, úgyhogy csípjük :) mutogattunk neki magyar dalokat, de a legnagyobb sokk akkor ért, amikor kiderült, hogy nem hogy nem látta még a Hair-t, de még csak nem is hallott róla sem akár egy dalt is belőle (leszámítva a "Let the sunshine in"-t, amit stílusosan egy coupé reklámban hallott... mekkora közhely! XD:o).
Vasárnap feltéptünk ide, Egerbe Aniékkal, aztán MagyarDalNapja, de az már egy másik bejegyzés...

 

Dekkolok a Bé épületben és netezek. Jó, mi? 
Még mindig "Nem megoldott az internetcsatlakozási lehetőség" a koliban, úgyhogy erősen mutatkoznak rajtam az elvonási tünetek is. Előző éjszaka egy monitor üldözött álmomban, és befutottam előle egy erdőbe, aminek fészbúk volt a neve, de kiderült, hogy nem jó erdő ez az erdő, hanem gonosz, és nem hagyja, hogy elmenjek.
Félelmetes!!!

Egyébként punnyadás van, sikerült az első előadásról úgy elkésni, hogy kellektíven rossz előadóba ültünk be. Csordaszellem... XD Egyébként az eddig megismert tanárok átlaga 100% jófejség, de még csak két tanárral találkoztunk, szóval nem mérvadó az eredmény, de azért elég optimizmusra adhat okot, főleg ha visszagondolok a két évvel ezelőtti ilyen arányokra...

 

Kedvenceim:

Sorozatok: 
- Legend of the Seeker: WOW! Az új Xena és Herkules sorozat, csak ez jó! :D Nagyon tetszik! És helyes benne a főszereplő is :P
- Dadus: Megint. Nem tudtam mit daráljak, csak abban voltam biztos, hogy sitcom legyen, mert az épp belefér  meg üres percekben jó az annak, hogy menjen valami :) 

Könyv: Jane Austen - A mansfieldi kastély ... :S :S :S Jaaajjj, miért kínzom magam ezzel a könyvvel, nem értem.... Eddig sem tetszett, akárhányszor elolvasom, nem lesz jobb... :( Mindegy, csakazértis :(

 

Hu, most gyorsan sok mindent XD
Kedden beköltöztem a koliba, szerdára szobatársam is lett a háromból. Hétvégén remélem már a másik két lány is megérkezik. Beíratkoztunk, Zsuzsa körbevezetett mindenhol, minden épületben voltnuk szerintem és minden hegyet megmásztunk. És hál istennek, nem lesz órám a 'c'-ben XD
Csütörtökön megvolt a szaktájékoztató vagy mi a fene, nem sok újat mondtak, gyakorlatilag kivetítették a honlapot és kb ennyi. Ani felvette nekem az óráim, úgyhogy azzal is megvagyok. Még a pszichot kell megvárni meg a közgázt hogy megcsinálják és azt is felveszem. :)
Ma (péntek van) találkoztam Betty kukaczal, akiről kiderült, hogy kb 2 percre lakik a kolitól XD Egész nap esett, plázáztunk és vettem zipzáros füllbevalót meg egy gomb kitűzőt XD Egerben is megtaláltam a kedvenc bizsusom :P Sajnos Viki csak holnap tud elmenni Egerbe, úgyhogy vele nem találkoztam, de Betty-vel gyorsan megtaláltuk a közös hangot :P
Nincs erőm többet írni, tiszta izomláz vagyok az egri dimbes-dombos utcáktól,meg fáradt is vagyok mert nem sokat aludtam az este XD Fruzsinával rendezkedtünk meg kidumáltuk a Harry Pottert XD
Holnap mamáéknál nagycsaládi evészet, mondjuk nem tudom hogy, mikor lecserélték az ebédlőbútort egy rosszabb és kisebb bútorra, az asztalt is... így is alig fértünk, most meg... mindegy. Nem szólok bele, de nem értem én az ilyet.
Képek.

Anya nehezen viseli, hogy az iskolában mindenki a gyerekeivel dicsekszik, és néha csak rájön, hogy akkor ő is. És most szervezik az iskola fennállásának 80. évfordulóját és kiállításra gyűjtenek anyagot. Hát ugye én is rajzolok, vagy rajzoltam, és van egy-két képem, ami nem is rossz, és anya kitalálta, hogy azért is beviszi őket. Nah már most  én nem is ide jártam iskolába, de hát anya szerint az mindegy. Attól még jásztelki vagyok. Szóval nem tudtuk eldönteni, melyikek a legjobbak, melyikkel kínlódjak a paszpartozással.
Úgyhogy légyszi, reagáljátok le őket :)
1. 2. 3.


 

4. 5. 6.

 
7.8.

Dorka feltett egy képet a "buliról" fészbúkra, amin én is rajta vagyok, és csak azzal a feltétellel volt hajlandó törölni, ha a képet painttel lemásolom. Hát tessék. Lemásoltam.

Az eredetit nem teszem mellé, mert az tényleg nagyon gáz... :S

Oké, csak röviden.
A gála egy nagy kaki volt, a műsornak csak néhány élvezhető és viccesnek épphogy nevezhető pillanata volt. A díjazottak pedig... A két véglet: Akik biztos és akik biztos hogy nem. Ennek eredménye lett az, hogy a Dexter a "Legjobb rendezés dráma kategóriában" díjon kívül semmit sem hozott (Getaway 5x12), leszámítva persze John Lithgow "Legjobb férfi vendégszereplő dráma kategóriában" díját, amit még múlthéten megkapott.
A Glee sem tarolt, kapott egyet Jane Lynch a "Legjobb női mellékszereplő vígjáték kategóriában" díjat meg egyet Ryan Murphy a pilot rendezéséért.
A kaszát kapott vagy bevégzett sorozatok megemlékező videója között sem az Ugly Betty, sem a Monk nem kapott helyet, pedig Tony Shalhoub-ot még "legjobb férfi főszereplő vígjáték kategóriában" is jelölték. Persze nem ő nyert... Mindet vagy a Mad Men vagy a Modern Family vitt :S
A "Tv-film és minisorozat" legjobbank járó díját legalább a The Pacific hazavihette, bár bebuktak két rendezést és egy forgatókönyv jelölést is... :(

Nézegettem a show előtt a vörösszőnyeget, imádom ilyenkor milyen ruhakölteményeket tudnak kiválogatni maguknak a vendégek. A kedvenceimet összeszedegettem és megpróbáltam valami tetszési sorrendet is kialakítani :P

1. Kelly Osbourne Afterparty ruhája gyönyörű!

2. Toni Collette. Nem csak hogy tökéletesen illik hozzá a ruha, de a színe, a szabása, a mintája... mindet imádom!

3. Anna Paquin
Erről a ruháról elsőre nem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy sem. De hát olyan vagány, hogy nem tudom nem imádni :D
4. Eva Longoria Parker.
Mit mondjak? Tökéletes:)

 

Most csak azt mondja meg nekem valaki, ki az a lökött, aki pirosat vesz fel a Vörös szőnyegre? ... XD
Maradt még kedvencem, a Glee-s hölgyek :) Lea Michel, Jayma Mayes és Dianna Agron.

Ma van két hónapja, hogy megvolt a Szőlős buli I., tegnap meg megvolt a Szőlős buli II.
Lenke meg Zsófi meg Dorka gyártottak egy kiakaszthatatlan társasjátékot, aminek hála Peti kisminkelt, kölcsönösen kifestettük egymás körmét bekötött szemmel és legalább két órán keresztül össze folt közve a kezünk egy olyan madzaggal, ami VÁGOTT!!!!!! XD 
De jó volt, és miután végre valamelyik csaparnak sikerült bejutnia a célba, annyira örültem nekik, mint még soha olyan csapatnak, ami bármiben is legyőz XD
Én korán feladtam az ébrenlétet, kidőltem éjfél körül, főleg mert elszopogattam egy fél magnéziumtablettát ami betett a gyomromnak, de szerintem főleg az előző esti négy és fél órás alvás és egész napos rohangálás okozta a fáradságom. Mindenesetre én nagyon jól aludtam hajnali 8ig :P
A továbbiakban beszéljenek a képek! :) Az a sok... XD Mindegy, a lényeg, hogy a mi csapatunk volt természetesen Dexterrel :P

Van egy blog, egy filmes blog, ahová vissza-vissza szoktam járni (és ez a blog a "kelemenmarc.wordpress.com"), mert ez volt azon kevés magyar oldalak egyike, akik legalább egy-két bejegyzésben foglalkoztak az Ugly Betty-vel, és így keveredtem oda az alap sorozatjunkie mellől. És itt volt olyan jó az anyag és olyan változatos a téma, hogy maradtam, és nem morzsolódtam le. Én most kölcsönfényezést kapott az egóm az oldalon. Meglepett, de nagyon jól esik. Bekerült a blogom Márk, a főszerkesztő blogajánló cikkébe.
Mit keresk én ott? :D 
De tényleg, köszi :) 

Most visszablogajánlottalak kicsiben :P
 

Könyv:
Anitól körcsönlopott stócból letudtam Lynn Barber - Egy lányról című önéletrajzi kisregényét, amiből ugye mint tudni illik Honrby mester kerekített zseniális Oscar-jelölt forgatókönyvet. De nekem ez így is nagyon tetszett. Volt valami hétköznapi a stílusban, amitől nem tudtam letenni a könyvet. Az ilyen önéletírások azok, amiket szeretek, és amiktől, bármilyen visszás is valaki személyisége, a végén mindig azt kívánom, bárcsak ismerhetném. Pedig nem egy önmagasztaló könyv, őszinte, szókimondó és kemény. Ahogy az életi.
Ani könyveiből Gaiman Soselhol-ja van per pillanat terítéket, ami jajdejó, vááá, csak... ááá! Gaiman. Túl zseniális, hogy leírjam. Ez az ember egy látnok. Minden könyvében képes új világot teremteni semmi előzmény nélkül, és aztán belecsöppenünk ebbe a hétköznapi fantasztikumba és ahogy a hősök is, mi is beleragadunk.
Lenke még annó, nagyon régen áthozott könyveiből egy újabb Wharton-t készítettem ki. Wharton is egy igazi nagy író. Amit olvastam tőle, az mind annyira jó volt, hogy önkéntelenül is elő-elő idéződnek belőle gondolatok, jelenetek, karakterek, képek. Az Éjfélre kitisztul egy feszültséggel teli háborús pillanat kiragadva magából a háborúból. Akció nem sok van benne, de a könyv végére úgy összeszaladnak a pattanásig feszült húrok, hogy amikor végül elpattannak, meg sem állunk a könyv leges-leges-legutolsó soráig. Eszméletlen.
De persze túl sok volt a jóból, nem bírtam közben megállni, hogy ne nyúljak egy kis klasszikus angol romantikához, és elolvastam a Büszkeség és Balítéletet. De egy Jane Austen-nél nem tudok leállni, ezért áthoztam Zsófitól A mansfieldi kestélyt meg az Emmát, de még nem fogtam bele egyikbe se, megvárom Gaiman bácsi hová fokozza a Lenti Londonban kis csapatunk kalandjait.

Sorozatok:
Castle. Hol voltál eddig???? Hol voltam én eddig??? Sajnos olyan hosszú lesz az őszi nézendő sorozatok listája, hogy félek, idő hiányában valami ki fog esni :S De Castle marad, az biztos.
Being Erica. Az első évadon könnyedebben átsiklottam, mint a második évad első két részén, de most már kezdem megszokni és hozzámnő. Szerintem ez az első olyan kanadai sorozat, amiről tudom is, hogy kanadai. Mondjuk nem sokat változtat a dolgon, ugyanúgy angolul beszélnek, nem hallok akcentust benne, szóval értem is, csak hirtelen az elején azt hittem, hogy N.Y.C., de közben Montreál vagy fene se tudja, Torontó inkább. Csak furcsa hogy nem sárgák a taxik :P Egyébként erősen emlékeztet az Isteni sugallat egy felnőttebb és önsegítőbb kiadására.
The Pillars of the Earth, azaz a Katedrális.
Ezt már nézem egy ideje, s mivel egy szezonos sorozat, már vége is. Ill. vége van, csak nekem még hátra van két epi, mivel még nem találtam meg sehol. Anyával ez az első olyan sorozatom, amit tényleg egyszerre látunk először. Volt ugye a Szívek szállodája meg a Dexter, de ezeknek a sorozatoknak a legtöbb epijét jelentről jelenetre ismerem, itt meg anya Ken Follett és Katedrális rajongó múltájt tekinte ő a specialista, aki spoilerez és magyaráz. Jah, és az "anyával nézek sorozatot" élményt félretéve maga a sorozat is isteni! Magyaországon forgatták, úgyhogy mindig vigyorgok ha tájat mutatnak vagy statisztákat, és dagad a mellem a stáblista láttán. Az egész sorozatnak remek hangulat van, és összetett, bonyolult, lehet ezért nem is sikerölt a könyvet kiolvasnom elsőre, de most már, hogy tudom, kit hová tegyek, talán végre nagy sokára megint lesz egy Follett könyv, ami tetszik. Majd, idővel...

Zene:
Újabban Folk Error, de ezt tudjátok. Legújabban meg Kimnowak. Valaki emlékeztetett, hogy kicsiny falunk egyik külső tanyájában lakik egy rasztahajú öreg rocker gitáros, aki annó a Kimnowák gitárosa volt. Gyuribá', ha nem tévedek, még ma is úgy néz ki, mint a régi bandaképeken, csak kicsit őszebb hajjal. Mivel most internetközelben hívták fel a figyelmem zenei múltjára, rögtön lecsaptam minden elérhető Kimnowák CD-re, számszerint kettőre, mert többet sehogyan sem találok, hiába könyörögtem több helyen is. Sebaj, a Fekete zaj olyan tökéletes lemez, hogy amikor először hallgattam, azt mondtam, ha egyszer azt mondanák, hogy egész életemben csak egy lemezt hallgathatnék, valószínűleg ezt választanám. De csak azért, mert magyar, egyébként a Wolfmother- Cosmic Egg-gel egyszintem van nálam, ami pedig ugye annyira a leg-ek között lebeg, hogy onnan semmilyen jövőbeli virtuóz lemez le nem taszítja őket.

Egyszer olvastam Neil Gaiman-tól, hogy ha valaki igazán író akar lenni, akkor rengeteget kell utaznia, embereket megismernie és álmodoznia. Mivel én nagyon keveset utazom, ezért minden élményt kalandként élek meg, legyen akár a leghétköznapibb bevásárlás vagy csak egy leomlott fecskefészek. A leglényegesebb úgyis az, hogy "Írni, írni, írni".

" Keksz vagyok. Keksz vagyok.
Vajon hová bújnék, ha keksz lennék? Gondolkodjunk kekszfejjel! Valahol itt kell lennie... Beraktam a kocsiba, akkor még megvolt. Kivettem a kocsiból, még arra is emlékszem. Letettem a konyhaasztalra, tehát valahol nyilván a konyhában kell lennie. Mit keresne egy csomag keksz bárhol máshol a házban, nem igaz? Persze azt leszámítva, ha épp engem keres, de nem hiszem, hogy a keksz ennyire tudatában lenne annak, mi a jó neki. Tiszta logika... Nah de akkor mégis hol van? Oké, menjünk szépen sorba! Anya szereti eldugni a dolgokat, vagy mert szeretné, ha szó szerint kiszimatolnám a dugiédességet, vagy ő akarja felfalni. Bármelyik esetben is nekem kötelességem megkeresni és így 1, fejleszteni a szaglásom és 2, megfosztani anyát a kísértéstől. Tehát keksz vagyok.
Szekrény!
A keksz kaméleonfajta édesség, könnyű szerrel beleolvad a fehét érkészletbe, főleg ha fehér teszkós háztártási kekszről van szó. És én most teszkós háztartási kesz vagyok fehér zacskóban.
De ahhoz túl nagy vagyok, hogy ilyen jól elbújjak egy kis szekrényben. Hm. Fogós feladat, bár már inkább a kekszet fogdosnám.
- Mit keresel?
- Semmit. *-* - Nem hoztunk kekszet? *-^
- Bent van a szobában. -.-
"Szia keksz. Már régóta kereslek. Tudom, te is engem kerestél, de most már minden rendben. Jó helyre kerülsz...Nincs mitől félni...
Mivel öblíteném le a haláltusám, ha keksz lennék? Hm, mintha hoztunk volna narancslevet is. Hová bújnék, ha narancslé lennék? ..."

 

Mint már említettem, fecskék költöztek a pinceajtó fölé a kétház között. Felhúztak egy kényelmes kis fészket, belepottyantottak négy tojást, kiköltötték, felnevelték kicsinyeiket. Apa még alá is pakolt a fészeknek, állítása szerint csak hogy felfogja a fecskék étkezés utáni végtermékét, de anya esküszik, hogy csak a kisfecskéket féltette, hogy ha kiesnek, nehogy megegye őket valamelyik kutyu. A héten már repültek a kisfecskék is, sőt, estefelé az egész környék átalakul egy gyakorlópályává és szinte százável ellepik az eget. Félelmetes és egyben gyönyörű is.
Csak hogy a fészek már nem bírta a négy megtermett kisfecske súlyát és leesett. De a fecskék még megvannak, csak most párossával fészkelnek a házilag szigetelt gázcsövön :D Olyan kis bögyösek, és nem olyan betojik, mint a szülők. Rendesen szemeznek velem :P

Előzetes megbeszélések után idén végre sikerült Zsófival meg Dorkával augusztus 20-ázni, bár Lenke most sem volt itt. De nem baj, elvoltunk, és legalább volt hol aludnom :D :P
Pizzát sütöttünk, mert újabban az a "specialitásom", mióta sikerült lelopnom a receptet onnan, ahonnan tesóm is csak nagy ritkán hajlandó elárulni az összetevőket :P De cseles vagyok és kitaláltam a keresőszavát és eljutottam ugyanarra a blogra, ahonnan ő is csalni szokott :P Szóval, megsütöttük a pizzát, és mint legutóbb is, még reggelire is maradt :)
Kártyapartit akartunk, de betettük előbb az "Eminens" című filmet, ami King regényből készült. Bár olyan sok King-et nem olvastam soha, mégis érzem, hogy ez kicsit kilóg a szokásos könyvei közül. Mindegy, eltelt, nekem annyira nem tetszett, de hát ez van. Mivel nem tudtuk eldönteni, mikor lesz a tüzijáték a tv-ben, ezért köztes időpontnak megállapítottuk 11-et, bár sejtettem, hogy korábban szokott lenni, Zsófi meg esküdözütt, hogy később, és mivel annyira nem izgatott, nem is néztünk utána. Aztán mire vége lett a filmnek a tv-ben már az az átkozott rossz István a király feldolgozás ment, és biztosra vettük, hogy majd ezután lesz a tüzijáték. Halálos nyugalommal dalolásztuk a "színészekkel" a dalokat, majd mikor vége lett jöttünk rá a híradóból, hogy "jaaa, már volt a tüzijáték?". Mivel a Hídember megtekintése annyira nem csábított minket, ezért a kettesre kapcsoltunk és belekukkantottunk az "Édes álmok jönnek"-be, közben römiztünk... a film egy átkozott nagy dráma, és nekem nem volt erőm már egy ilyen súlyú filmhez, meg a többieknek sem, a römi sem úgy ment, ahogy kellett volna, kettőből egyet sem nyertem :( 
Úgyhogy a vízszintes mellett döntöttünk. Ez már augusztus 21. volt :P De miután felkeltünk még boldogítottuk egymást mamáéknál, ahová babfejtésre-és válogatásra voltunk átcsábítva... jee! Jól bejégkrémeztem, tegnap még a torkom is fájt már :S 
Jah, erről jut eszembe, hogy még mindig beteg vagyok. A Csángó óta, szóval már több, mint két hete. Juppi....
A tüzijátékot utólag bepótoltam. Ez volt az első, hogy az augusztus 20-ai tüzijátékot augusztus 21-én nézem... érdekess, élménytelen élmény volt. Jaj de tudtam kritizálni a közvetítést is...

Én ezt a feldolgozást szerettem volna látni:

Nah ugye, hogy Novák Péter? :D

Kedvenc győztesem eddig:
"Best Guest Actor in a Drama Series: John Lithgow, “Dexter” "

Nemrég letudtam a sorozat nyolc évadát, és sok sorozatnál előfordul sajnos, hogy az utolsó évadra veszítenek a lendületből. Mindenesetre két főszereplőt is kiírtak most, minden jó úton haladt a kasza felé, bár szerintem ez nyilvánvaló volt már előre, mert hogy lehet valami "Azok a 70-es évek show", ha a 80-as években játszódik? :D 
Kedvencem volt Kelso, akit Ashton Kutcher játszott, és most már legalább értem, honnan csöppent ide. Másik kedvencem természetesen a laza-tökmindegy Hyde volt :D 
Meg legalább már tudom hová tenni Mila Kunist is. :P
Kelso és Hyde emlékére :P

A nyolcadik évad fénypontja akkor is az volt, amikor a Kelso-t alakító Ashton a vendégszereplő Bruce Willis kopasz búráját simogatta egy sztriptízbár hátsó irodájában XD Nem a konkrét jelent, de azért egy kis tartalmas családi pillanat:

Csütörtökön találkoztam Anival meg Leával, Dóri Egerbe ment strandra...
Aniékhoz mentünk, ő vezetett :D Pizzát ettünk, Glee-re koczkultunk és fecsegtünk!!!! SOKAT!!!!! :D :D Megettünk egy vagon csipszet és felfedeztem Ani gépén a Lost in Austen sorozatot!  
Fogalmam sincs, hogyan marad ez ki nekem, hiszem már 2008-as, tehát nem mai darab, de egész jó volt. Igazi Austen univerzum enyhe mai világgal keverve. Mivel ugye egy ma élő csaj belecsöppen a Büszkeség és Balítélet világába, alaposan felborzolja a kedélyeket és összekuszálja a szálakat. Semmi sem úgy történik, ahogy kellene, de a legidegesítőbb, hogy akárhányszor azt emlegeti a főszereplő csaj, hogy ennek nem így kellene lennie, és Austen-re hivatkozik, senki nem kérdezgeti róla vagy ilyesmi, csak meghallgaták és ennyi. Még a frizurájáért sem szólják le. :D Egyébként vicces, főleg ha valaki értékeli Austen-t és az ilyen jellegű feldolgozásokat. Nekem volt egy olyan időszakamom, amikor ilyen filmekre vadásztam, ezért is érthetetlen, hogy marad ki eddig. De már mindegy, megnéztem :D 
Őszintén szólva, nagyon tetszett! :D Nem spoilerezek, de tényleg, hol hitetlenségemben nevettem, hol azon, mert tényleg vicces volt valami. Oké, a csúcs az volt, amikor Darcy szerelmet vallott Amandának, és Amanda megkérte valamire.
Igen, Darcy-nak meg kellett mártóznia a tóban.
XD
LL

Szerdán meglátogattuk Dorináékat itthon, a jásztelki házukban. Dorina ugye bátyám barátnője, idén nyáron már egy éve együtt vannak, és tudjátok, olyan, mintha mindig ismertük volna, rögtön beilleszkedett, nem kellett kölün köröket futni, vagy ilyesmi. Még a kutyák is rögtön befogadták :D 
Szóval, húsvétkor az ő családja volt nálunk, most pedig mi voltunk náluk :D Isteni csirkét ettünk :D 
Megismerkedtem Dorinak hugával, Zsófival is, sokat beszélgettünk a lovaglásról, mert lovastáborba szokott járni, és a mangákról, animékről. Még mindig nem vagyok oda az animéért, sosem lesz olyan anime, mint a Dragon Ball vagy a Sailor Moon volt, de azért sok ragadt rám Dorka fecsegéséből, úgyhogy elvoltunk :D
Mivel még mindig esküdni mernék rá, hogy allergiás vagyok valamire, és a náthám mélypontja is kedden volt, pár azóta sem javult szinte semmit, elég ramaty állapotban voltam. De mivel ez nálam olyan átkozott hülye betegség most, gyakorlatilag totál rendben  vagyok, amíg rám nem jön a köhögőroman. Nah az eltart egy ideig és az fáj. De nem fáj a torkom, nem vagyok náthás, lázas, csak köhögök. De azt nagyon és már több mint egy hete. De orvoshoz nem járok, szóval, kúrálom magam hidegvízmegvonással és kétnaponta meleg kakaóval :D Vagyis semmi extra, nincs itthon c-vitamin XD
 

Vasárnap.
A falunapunk igazából egész hétvégés, de programok a főzőversenyt leszámítva nem voltak, csak vasárnap, a búcsú napján.
Miután személy szerint átaludtam a szombat 70%-át, vasárnapra egész kipihentnek éreztem magam. Bár annyira nem, hogy délelőtt 11-re bevánszorogjak a faluba Borsányi Attila kiállításmegnyitójára, pedig Ádám még volt is itthon előtte kocsival... sebaj, délután bepótoltuk azt is. Anyával szó szerint karöltve letámadtuk azt a "hatalmas nagy" falusi forgatagot, ami először a búcsúba vezetett. Ott évek óta legnagyobb szerzeményem a savanyúcukor, egyedül ezért járok búcsúba. Körülbelül egy röpke öt perc kellett, hogy végigsétáljukn a pár árusból álló soron, ahol az eladók azért harcolnak, hogy legalább a benzinpénzt megkeressék. Visszaúton beugrottunk a művházba, anya ámult Attila képein, némelyiket még nekem kellett elmagyaráznom, látszik, hogy figyeltem a táborban :D Ilyenkor mindig irigykedem a tehetséges és magabiztos emberekre, akik megvalósítják magukat. Egyszer én is szeretnék majd elérni valami hasonló, önmegvalósító sikert :)
Ezután míg anya körbevezette a Tanári Kanári kórust Jászszentlászlóról az iskolában, megpróbáltam nem halálra unni és köhögni magam, mivel természetesen jól megfáztam, míg polgármesterasszonyunk, Kati néni azért küzdött, hogy a kórusnak szánt szendvicseket kenyérrel tálalják, csak hogy ugye a kenyeret azt elfelejtették... :) Micsoda krízis!!!!!! :D :D :D :D 
Lovasbemutató volt a parkban, felköszöntöttük hatvan éves jásztelki huszárbajtársukat a többiek és a falu is, ment a party egész hajnalig feléjük :D Mi ismét a művházba indultunk, ahol meghalgattuk a Tanári Kanári és a jásztelki Akácvirág dalkör közös műsorát, majd a "várva várt" Csepregi Éva koncertet... mit ne mondjak, az asszonyka egyedül úgy vitte a bulit, hogy néha csápolni támadt kedvem. Dícséretére legyen mondva, hogy élő műsort adott.
A koncert után az Akácvirág dalkör, a mi falusi kedvenceink nem épp hozzájuk stílusban illő műsorral leptek meg minket. Bár, nem gondoltam volna, hogy ilyen jól nyomják :D 
Én a büféhez csapódtam Marcsihoz meg Dorinához, őket boldogítottam, mivel Dorka lekoczkult otthon, Zsófi meg Lenke pedig húzták a lóbőrt. Sebaj, miután Csaba legurított egy pár fele unicumot mindenben megtaláltuk a rákendrólt a retró discoban is. Ha én lettem volna dídzsé Gubának, ezt a számot sosem hagynám ki egy ilyen buliból!